266. LÁBNYOMOK
266. LÁBNYOMOK
A tarnóci patak medrében lábnyomokra leltek. Azt mondja egy ifjú tudós, hogy azokat a nyomokat még a régebbik kenozoos korban taposták vízre vágyó, szomjas mastodonok, nehéz dinothériumok s karcsú lábú szarvasféle lapárok.
Csodás világ lehetett az. Hullámzások, vulkanikus erők dolgozgattak ennek a világnak hitt parányi föld kontinensének mai kontúrján.
És nem voltunk mi. A Himalája sem meredt az égnek, az Appenninek sem adtak szállást élőlénynek, a Kaukázus helyén forrongott a tenger.
Nem voltunk mi, félistenkedő törpék, és mégis volt élet itt a földön. Lázongó, kavargó, vulkanikus élet, mely nem kívánta s nem is termette meg a nyomorultan szervezett embertestet.
Nem voltunk mi. Valójában érdemes dolog, szép dolog lehetett akkor élni. A Jókai fantáziája lerajzolta már nekünk a tertiär csodás világát, s mi azt csudáljuk, hogy nem voltunk mi. És mégis volt élet…
Kegyeletes érzéssel írom e sorokat mastodonokról, dinotheriumokról és lapárokról. Hamvaikban is áldassanak a derék állatok, kik otthagyták névjegyeiket a tarnóci patakmeder homokkőpadán.
Engem megvigasztaltak ezek a lábnyomok. Abban a műhelyben, hol összeszedik a világ hivalkodó, durva, fertelmes lármáját, hol megfeszül a legkisebb, mindesetre jobb sorsot érdemlő idegszál is, ahol legkönnyebben elkapja az agyat a kerge emberiség egy-egy új hóbortja, amelyhez hasonló műhelyekből igyekszik az individiumok [!] mindenhatóságát világmegváltó dogmává tenni: ebben a műhelyben jólesik néha a mastodonok és társaiknak bevonulása.
Áldom lábnyomotokat, derék mastodonok. Eszembe hoztátok kicsiségemet, belenyomódtatok az agyvelőmbe. Mit erőlködünk, mit büszkélkedünk?
Vajon marad-e majd miutánunk nyom a tarnóci patak medrében?…
Hisz olyan nyomorultak vagyunk a tertiär kor mastodonjaihoz képest. Összes reményünk az lehet, hogy a patakot böngésző fiatal tudósnak ott maradt a lábnyoma, s egy új korszak hivalkodói tudni fognak annyit rólunk, hogy az emberlény a patakból szerezte tápláló vizét, s csodálatos formájú lábai voltak. Azt már nem is sejtik, hogy a nyomot a derék tudós 37-es vagy 39-es számú cipője vájta be!…
Szabadság 1900. augusztus 18.
ae.
