277. A KERESZT
277. A KERESZT
Gyűlölöm a farizeusokat, tisztelem az őszinte ellenfélt. A nagyorrú Cyrano de Bergerac az ideálom. Ha a fülére pályázom az ellenfelemnek, megmondom jó előre.
Mit akar a csuhás tábor a szent keresztet szemtelenül profanáló komédiájával? … Miért nyafog, miért habozik, miért forgatja a szemét?… Miért hazudik, miért nem mondja meg: mit akar?…
Ez a bujkálás szörnyűséges. Ez a kerülgetés veszedelmes. Ez a hazugság zavarba hozó.
A jámbor, becsületes emberek egész serege nem veszi észre a bajt. A hurkot készítik, a jámbor processzió nemsokára eldobja az ájtatos álarcot. Készül a veszedelem, de csak kevesek veszik észre a bajt.
Az egyetem éretlen tacskóit kár volna komolyan venni egy pillanatra is, ha az ő csintalanságuk volna az egyedüli jel. De nap-nap után új figurája van a gyalázatos játéknak. Nap-nap után csinálja a füstöt a butaság. Tünetek ezek. Egy nagy lelki betegség tünetei, mely megtámadta a magyar társadalom testét.
Nem játék ez. Ha játék, akkor szörnyűségesen hazárd. Aki nyugodtan nézi, az vagy könnyelmű, vagy maga is beteg. Lehetnek ezek a tünetek külön-külön mulatságosak, de egytől egyig veszedelmesek. A kacagás ugye nagyon kedves? A jókedv tünete. Hát a kacagó görcs?
A csuhás játék mulatsága kacagó görcs. A bomlott idegzet rohama…
Igen: a kereszt…
Miért játszanak a kereszttel is… A kereszttel nem játszani: harcolni szoktak. Miért nem állnak csatasorba?…
Verjenek le a kereszttel mindenkit, aki gondolkozni mer. Ezt a szent jelet gyalázzák meg még jobban!
Verjék le a kálvinista templomokról a kakast, a zsinagógákról a kőtáblát. Tűzzenek minden helyre keresztet. Készítsenek kínzókamrákat, fogadjanak fel hitvalló hóhérokat. Ez harcüzenet, melyre mi is készülünk.
De ez a tévútra vezető játék borzasztó, embertelenebb az inkvizíciónál!…
Talán nagyon heves voltam, de mentsen az, hogy én látom a gyalázatos aknamunkát. Én is keresztyén ember vagyok, kinek a templomában, ha nincs is kereszt, felháborodik a lelkem, ha a keresztet a kereszt nevében meggyalázzák gyűlölködő, feketelelkű, buta emberek!…
Szabadság 1900. szeptember 12.
ae.
