71. A KÁROLYIAK BIRODALMÁBAN
71. A KÁROLYIAK BIRODALMÁBAN
(Faluzó ember jegyzetei)
Szív alakú az én vármegyém, a nemes Közép-Szolnok és Krasznából forrasztott Szilágy, valami maradék az ős Sylvániából, s itt én megint sokat vagyok mostanában. A Szilágy-szívnek ama csücskén élek, ahonnan csak egy köhintés a majtényi mező vagy síkság, ahogyan a történelmi retorika invokálja. Nincs sirattatóbb zuga Magyarországnak ennél[,] mert bár Szatmár-Németi sincs messze, de hozzánk Nagykároly van közelebb. Ez: az állítólagos Karvaly és Kaplony-ősök, a Károlyiak históriaian központi s az ország pénzén dédelgetett fő uradalmi tanyája. És a Károlyi-család végezte el századokra ennek a környéknek a mivoltát, sorsát, melyen még az északkeletről sereglett zsidók sem változtathatnak. Nagykároly vásárait négy vármegye keresi, látogatja, s Nagykároly az ő nagy részében Károlyiak-telepítette, magyarosodott svábjaival, vergődő zsidóival ma sem különb egy mandzsúriai kisvárosnál. Ha ezeken az óriási s több vármegyébe hatoló birtokokon, a Károlyiakéin, tudnak gazdálkodni, ma ez a pompás földű vidék népes, gazdag és művelt. De még a gőzekét is úgy ismerte meg a Károlyi-birtokok egy része, hogy bérletbe került, talán zsidó kezébe. A kisebb, sőt egészen kicsi birtokos mindig a birodalmas Károlyi-földekre nézett, s mert ott úgy gazdálkodtak, mint Texasban negyven év előtt, ez a vidék, ez az áldott vidék elvesztette régi, hasznos népét, s csak hiányosan pótolta silány másfajtával, leginkább oláhval.
S Nagykároly is hiába Szatmár vármegye székhelye a Károlyiak hatalmából, a szabad Szatmár-Németi ma: igazi város, Nagyvárad-szerű. Város lett egyszerűen azért, mert nem nyomta a grófi áldás, s mert lakosai nemcsak azt figyelték, hogy mit mívelnek a grófi ispánok mezei munkák idején. És mert talán a Szatmár-Németiben települt német elem különb volt, s jobb csatornácskákon ömlette vérét a magyar erekbe, mint a Károlyiak renyhe svábjai Nagykárolyban s a szomszédos falukban.
Hiszen van még mágnásbirtok más is a környéken, de valahány úgy gazdálkodik, mint a Károlyiék birtokain látták. Ne felejtsem el azonban, hogy a most már kissé oszló Károlyi birtokon a biztos mezőgazdasági szeszgyárakon kívül van egy úgynevezett kendergyár is. Ez a kendergyár – nagyon kicsi – a Károlyiak legnagyobb cselekvése azóta, hogy Károlyi-Kártevő Sándor működött, ha nem is a gyári szakmában. (Itt megint valamit le kell írni: Rákóczi volt Magyarország első igazi iparpártolója, sőt iparcsinálója, s még ma is van egy-két régi ház, ma már a Károlyi-grófok béreslakása, hol valamikor Rákóczi-hozatta külföldi mívesek keze alatt magyar iparosokat tanítottak ki.)
Mennyi írnivaló igazságom lesz még nekem erről, de sietek ezúttal az apámhoz szólni, akinek birtokocskája száz kis magyar holdnyi. Hát én láttam egy ugyanilyen, de ötvenszer hitványabb humuszú birtokot a bajor Prien mellett, egy-két órányira Münchentől. Parasztbirtok, hepehupás, minden tíz lépésnél változó talajú, de a kis birtok közepén van a tanyaház, mely különb, mintha Erdélyben ma is volna fejedelem s a fejedelmi kastélynál.
Tizenegy szobája van a bajor paraszti háznak, s a két szegődött munkásnak (mert itt nincs cseléd) kettő jut ebből. Nyaranként még kiadnak idegen, nyaraló balekeknek négy-öt szobát, mert hát nem a lakás a fontos. De az istálló, amely márványoszlopos, villamos világítású, húsz svájci marha van benne s nyolc pompás ló. A padlás két emelet magasságú, s ott pihennek télen a motoros ekék, gyűjtő, arató s másféle gépek, s tíz villamos lámpát lehet itt is fölgyújtani. Parasztság, primitívség, kedves korlátoltság, de minden haladás, újság és haszon. Ez az én bajor parasztom, akinek az ötéves gyereke is dolgozik, ötször annyit erőszakol ki ugyanannyi gyönge földjéből, mint az én Károlyiak szomszédságában kínlódó, elmaradt apám. De nincs is hetyke nagybirtok itt körül, nincs olyan nagy úr, aki azt gondolhassa: így is királyilag élek, s miért vadítsam el s tanítsam ki a lentebbvalókat?
Csak a Lajtától kezdődik ez a szörnyű, tatárkodó gondolkozás, amely csak éppen enyhülni kezd mostanában s félni a politika eljövendő kényszerűségeitől.
Ez a Magyarország ma még a Károlyiak s a Károlyiék birodalma, mely elveszt minden jó és okos embert. Bocsánat, most jut eszembe, nem akartam és nem akarok politizálni, de talán tudnának gazdálkodni Magyarországon jobban, ezerszeresebben mások, mint a mai grófi ispánok? És a Károlyi grófok talán emlékezhetnének arra, hogy kétszáz évvel ezelőtt, amikor ők még szántani se tudtak jól (nem is igen nagyon volt miből), az ő zsákmányolt Rákóczi[j]uk és Magyarországuk már majdnem rátért a XIV. Lajos példájára és működésére.
Pesti Napló 1911. november 5.
Ady Endre
