71. KIS PÁRIZSI EMLÉKEZÉS
71. KIS PÁRIZSI EMLÉKEZÉS
(Levél Szép Ernőnek)
Éppen dominóztunk akkor is, édes Ernőm, amikor te közénk toppantál a Hôtel Európa alá, a kicsi bárba. Emlékszel-e az öregedő asszonyra, a bár tulajdonosnőjére, s legfőbbképpen emlékszel-e Carmenra? Ez a spanyolos, dél-francia, talán zsidó nő milyen aggályosan teljesítette a teljesítendőket. Általában hogy sajnáltak és egyszerre utáltak is bennünket a társaságban. A Madame-on, a tulajdonosnőn kívül ugyanis voltak itt még mások nemkülönben. Itt volt egy vasúti főkalauz a jeles rivierai vasúttól, a híres P. L. M.-tól. Azután itt volt a Carmen barátnője is, az a furcsa és budapesties barna, aki rosszul beszél franciául. Azután ott volt a belga biciklista is, akinek több érme volt, mint mi valaha is szerezhetnénk annyit az irodalomban. A többiek nem voltak jelesek, holott szintén jelentősek voltak, s te eltűntél Carmennel. Sejted-e most egészen, hogy milyen szegények, áldozati bárányok, nevetségesek voltunk akkor? Carmenéknak pénzeket adtunk ágyúszögre, s drágán fizettük meg a magunk lenézetését. Talán ma már, nekünk, nem is volna szabad effélére gondolnunk sem. De jó, hogy gondolunk, gondolhatunk, s legalább annyit kérdezhetünk egymástól: és ha élünk? És ha élünk, és ha lehet, megint ott leszünk valahol Párizsban, a viszontlátásra, édes Ernőm.
Ny 1915. május 1.
Ady Endre
