239. A ZSIDÓK A POLITIKÁBAN
239. A ZSIDÓK A POLITIKÁBAN
A magyar zsidóság felekezeti jellegű lapjában: az Egyenlőség-ben fölötte érdekes, őszinte hangú, a helyzetet kellően illusztráló cikk jelent meg Kóbor Tamás, a kitűnő író tollából. Hitsorsosainak politikai pártállásával foglalkozik, s magyaros nyíltsággal a szemükbe mondja az igazat, hogy ahogy gondolkodnak és cselekednek: az két különböző dolog. A konok Széll-pártiságukhoz kapcsolt következtetése az, hogy vagy érdekből vagy gyávaságból tesznek úgy, ahogy.
A legtöbb zsidó választó jómagában a poklok fenekére tiszteli a magas kormányt minden hívével, képviselőjével, rendszerével együtt, de a nyilvánosság előtt alázattal megsüvegeli, torka kiszáradásáig éljenzi, felajánlja neki buzgó kortes-szolgálatait, és térde kopásáig lót-fut az érdekében.
Hogy így cselekszik, ostobán cselekszik – így olvas a zsidóságra a cikkíró. Mert elsősorban is a néppárt titkos törekvéseit támogatja, az antiszemita-uralom felépítésén fáradozik. Az való igaz, hogy mennél erősebb a mostani kormány és az úgynevezett „Széll Kálmán-párt”, annál hamarább jut a néppárt uralomra.
A bölcs megalkuvás lehet hogy hamarosan megalkudnék az adott helyzettel, s kenetes hangú üdvözlő felírásokban biztosítaná őszinte ragaszkodásáról és hűséges szolgálatairól Zichy Nándor gróf miniszterelnök őnagyméltóságát, a legpártatlanabb belügyminiszterként ünnepelné Istóczy Győzőt, s pénzügyi szaktekintély volna előtte Onódy Géza is, ha a piros bársonyszékben ül.
Mivelhogy javarészben úgy vagyunk a zsidók kormánypártiságával, hogy az uralkodó hatalom képviselőit tisztelik és félik a miniszterben, legyen pápista vagy nazarénus, klerikális vagy színtiszta szabadelvű.
És eljöhet az az idő, hogy a tiszaeszlári izr. hitközség mély alázattal mandátumot kínál Molnár János apátplébános úrnak, és kellő megvetéssel buktatja meg Wekerle Sándort, ha ellenében fellépni merészkednék.
Nagyváradi Napló 1901. június 15.
