240. A SZÍNTÁRSULAT VAKÁCIÓJA
240. A SZÍNTÁRSULAT VAKÁCIÓJA
Két este még, bizonnyal fényes, ragyogó, s aztán sötétség… Záporpróba lesz-e vagy sem: nem tudjuk. Műkedvelői vizenyősség biztosan lesz. Aztán leesik a függöny… A holt szezon némasága következik, a leizzadt festék, az a kis idő, melyben – rossz, filiszter nyelvek szerint – a színész fölcsap úrnak…
A társulat voltaképpen és hivatalosan Nagyváradon marad. Somogyi két hónapos vakációt tart. Kaposvárott, a Somogyi-színkörben augusztus 15-én csődül ismét össze a múzsanyáj, nyári trópusokkal szólván.
Ez a hivatalos megállapodás. Voltaképpen pedig nagy világjárások lesznek ebből.
Székely Irén mihamar itt hagy bennünket. De teljesen nem tud szakítani Nagyváraddal. Olyan helyre megy hát, ahol nyaranta valóságos nagyváradi kolónia alakul: Reichenhallba.
Örley Flórának Borszék az első stációja. Aztán rokonait látogatja sorba, s egy mátraalji kies helyről zónázik Kaposvárra.
Ámon Margit Badenbe megy.
Lányi Editet deputáció kérte fel, hogy maradjon itt, de ő megy. Előbb Debrecenbe, szüleihez, azután a bártfai fürdőbe.
Somogyiék nagy részét a vakációnak Nagyváradon töltik. Azután dunántúli birtokukra utaznak.
Szohner Olga Budapestre megy, haza. Az édesapja szabja meg a vakáció programját.
Nyárai Bécsbe, onnan Berlinbe tart. A szecessziós színpad művészeitől akar egy csöpp szertelenséget tanulni.
Peterdyék patriarkális nyaralást terveznek a Balaton mellett. Valószínűleg Bognárt is magukkal viszik, bár ő [a] Kargerben jobb szeretne üdülni.
Bércziék Budapestre mennek. Bérczi Siófokon fog később vetélytársak nélkül sikerekre pályázni.
Várady karmester s bájos felesége még nem határoztak, de menni akarnak.
Hasonló titubálásban leledzenek a társulat többi tagjai is. Annyi mégis bizonyos, hogy a Pintér-pár fejedelmien vakációzik majd valahol, s Nagyváradon együtt fog azért velük izzadni és uszodázni a színtársulatnak jó fele.
A Mülleráj, Royal, Kioszk s a fürdők közt fognak megoszolnia helyi nyaralók.
A művészi élet nem fog hát teljességgel pangani a holt szezonban is. Csak a botrányok száma lesz kevesebb – talán…
Nagyváradi Napló 1901. június 15.
