10. SZÉP HELÉNA – Pálmay második estéje –
10. SZÉP HELÉNA
– Pálmay második estéje –
– Pálmay második estéje –
Óh értjük Pálmay Ilkát, mikor szombaton este tréfálkozást játszó hangon, majdnem sírva mondta:
– De én meghalok, ha nem játszom el a nagyváradiaknak Szép Helénát!…
Fátyolos volt a hangja, csak súgva beszélt. Nem sikerült a tréfajátszás, s ideges mondásában megéreztük a nagy komolyságot és nagy vágyódást…
Jó végzetünk nem engedte, hogy a mi isteni vendégasszonyunk tréfából is meghaljon, azaz itthagyjon bennünket, mint – a múltkor a kolozsváriakat. A nagy vágyódás csodát csinált, s Pálmay Ilka nem halt meg, de meghaltak tegnap este minden Helénák.
Akik látták, hallották, azok megértik, hogy nem tudnak róla írni… Ő a szép Heléna, ő minden vágy, ő minden művészet s ő minden asszony… Óh boldog Menelaosz, ilyen asszonytól megcsalatni is nagyobb boldogság ezer hidegvérű asszony unott hűségénél. Ragyogó, pompázó volt tegnap este a mi kis színpadunk, s e nagy ragyogásban olyan kevésnek tetszett elragadtatásunk, virágunk, tapsunk. Sok volt mindegyikből, de ő a soknál is többet érdemel.
Érdekessége volt az estének, hogy Párist Mezey Mihály, a mi kedves ismerősünk, a kolozsvári színház tenoristája énekelte. Tüntető tapsokkal ünnepelte a közönség a derék művészt, ki Pálmay távirati óhajára vállalta el szerepét. Kitűnő Menelaosz volt Bérczi Gyula, diszkrétebb, ötletesebb s művészibb Nyárainál. Pintér szintén jó Kálkász, Lányi Edit ügyes volt.
A rendezést a Pálmay zseniálitása tette meglepően újjá és kitűnővé. A dívát ovációk mellett kísérte egy nagy sereg ismét lakásáig.
Nagyváradi Napló 1901. június 4.
