136. A PÁRBAJOZÓ TANÁR
136. A PÁRBAJOZÓ TANÁR
Gulyás István, a debreceni ref. kollégium tudós professzora újságíró is. Színházi kritikát írt, véleményt mondott, s e véleményéért belekötött és megsértette egy kereskedősegéd. Gulyás professzor megverekedett a sértőjével többek között következő okokból:
1. Magyarországon önérzetes, intelligens ember sértésért csak szóbajöhető elégtételt is a társadalom hite szerint csupán párbaj által vehet.
2. Gulyás professzor mint újságíró – ugyancsak magyar szokások szerint – ki van téve annak, hogy írásáért bármely percben belekössön a legutolsó éretlen suhanc is.
3. Gulyás professzor intelligens, demokrata gondolkozású ember. Az ő afférja idején volt az aradi eset s fura vita a kereskedősegéd párbajképes vagy képtelen volta felett. Ő hát – még ha a párbajt teljesen elítélné is – kiállott, hogy az éretlen vitában tettel mutasson igazságot.
Körülbelül ez a három nagy oka lehetett Gulyás Istvánnak a párbajra, melyért már le is ülte Szegeden a leülendőket.
De Gulyás István lakoltatása még a szegedi ülés után következett igazán. A tiszántúli református egyházkerület közgyűlésén szóba jött a párbaj, s úgy elverték a port minden valaha párbajozón, de főként Gulyás Istvánon, hogy ez csupa gyönyörűség volt.
Nem értettük a dolgot. Nem értettük, hogy ennek éppen református gyűlésen kellett lefolynia. Nem értettük, hogy olyan kiváló agyvelő, mint Ritoók Zsigmond is, csak elítélni, de menteni nem tudta a Gulyás István tettét és esetét.
Ma már kezdjük érteni. Főként a Pályi Ede tragédiája óta.
A klerikálisok, az ősz hajúak s pelyhes állúak egyaránt egy idő óta a párbajterrorizmussal próbálják elcsitítani az igazságot és világosságot.
A debreceni vita intő szó lehet, s bizonyára az lesz a tisztelt történetieskedő, fajmagyaroskodó, reakciós uraknak, hogy nemsokára a krakéleres, terrorizálva lovagiaskodó kardot is kicsavarjuk a kezükből.
Nagyváradi Napló 1901. november 20.
(a.e.)
