14. MÁRKUS EMÍLIA ESTÉI – Endre és Johanna és a Kaméliás hölgy –
14. MÁRKUS EMÍLIA ESTÉI
– Endre és Johanna és a Kaméliás hölgy –
– Endre és Johanna és a Kaméliás hölgy –
Már az első este után megírtuk, hogy a Folt, amely tisztít és Endre és Johanna nem csinál telt házat még a Márkus Emília vendégrepertoárjában sem. Rákosi darabját csütörtök este valóban nem nézték meg többen, – mint előző estén a vén spanyol rémdrámáját, ami rémségességével és rosszaságával is különb valami a Rákosi darabjánál. Illő nagyrabecsüléssel adózunk mi is ám a Rákosi kiváltságos egyéniségének, de bizony az Endre és Johanna budapesti reprízének sem volt sok értelme, hát még Nagyváradon, ahol a színigazgató Somogyi Károly és nem a Rákosi Szidi fia, s ahol a rendezés tudománya kisded operetteknél sem igen szokott elvakítani bennünket.
Egyébként pedig, hogy ismét egyébként-tel kezdjünk a szőke csoda nagyváradi himnuszába, a Márkus Emília felséges toilettjei is megérdemelték, hogy végignézzük a Rákosi darabját, Johannánál pedig alig van érdekesebb női ismerősünk a gesta hungarorumból. Hogyne akarta volna hát nekünk Johannát is megmutatni a nagy Emília, aki az örökasszony, az asszonyiság legrejtettebb titkait is úgy föl akarja mi előttünk tárni, hogy még az unokáink se tudjanak semmi más újat az asszonyról, mint amit és amennyit Emília asszony mondott el nekünk. És Rákosinak nagy boldogsága lehetett – ha végignézte –, hogy milyen érthető, megértő elnézésre joggal számítható a buja vérű nápolyi asszony, akivel ő nem tudott tisztába jönni. Korrigáljuk hát: a Márkus Emília művészete megérdemli a leghalottabb darab föltámasztását is. Taps, kihívás, virág, ováció bőven volt. Somogyiné, Somogyi, akinek meghalási jelenete mély hatást keltett, Peterdy és Deési játszottak még a vendég mellett.
Tegnap este a vén, de becsületes Kaméliás hölgy már megkapta a maga rendes, nagy közönségét. A ház majdnem zsúfolásig telt volt. Csodálatos dolog, hogy a mi publikumunk, mint apológiáját a bukott nőnek éppenséggel nem fogadta el Dumas darabját, de könnyezni nagy, lelki örömmel könnyez a Margit kisasszony sorsáért. A kaméliás hölgy híres a Márkus hölgyei között, más és különb a többinél. Az apával való jelenetben pedig – ez az öreg darab legöregebb jelenete – egyszerűbb csodákat művel a darabban Márkus. Volt persze meghatottság, taps, sírás és minden, ami teljes hatáshoz tartozik, itt is elég. Virágokat is kapott ezúttal is Márkus. Hogy az utcai ováció elmaradt, azt is a közönség bánatos elérzékenyülésének tulajdoníthatjuk. A többi szereplők meglepően biztosak. Örömmel emeljük ki ezúttal is Deésit, aki mostanában erősen kezdi cáfolni a színügyi bizottság kemény kritikáját.
Nagyváradi Napló 1901. június 8.
ae.
