21. A NEBULÓK FÜSTÖLNEK
21. A NEBULÓK FÜSTÖLNEK
A váradvelencei községi tanítók küldöttségileg
keresték föl Gerő Ármin rendőrkapitányt, hogy
gátoltassa meg az iskolás fiúgyermekek tűzrendészeti
okokból is veszedelmes, utcákon való dohányzását.
keresték föl Gerő Ármin rendőrkapitányt, hogy
gátoltassa meg az iskolás fiúgyermekek tűzrendészeti
okokból is veszedelmes, utcákon való dohányzását.
Eszünkbe jutnak kedves bárgyúságaink napjai. Jusson eszükbe maguknak is, tanító bácsik!…
Az első cigarettafüst nincs olyan édes, mint az első csók, de majdnem olyan édes. Tulajdonképpen a férfi-ember ágaskodik bennünk, mikor azon korban rágyújtunk a magunk félkrajcáros cigarójára, s szívjuk addig, míg helyes és teljes fogalmakat szerzünk magunknak – [a] tengeri betegség minő voltáról.
A váradvelencei gyermekek is így csinálják. Csakhogy ők veszedelmesebb módon. Váradvelencén ma reszketnie kell mindenkinek, hogy esetleg szalmakazal tövében férfiaskodnak e pillanatban a váradvelencei iskolás fiúk. Bűnüket növeli az a férfiatlanság is, hogy nem tudnak várni a vakáció-kiadásig. Igaz, hogy ezt a férfiatlanságot részben enyhíti, hogy kiteszik magukat férfiasan már – a pálca-veszedelmeknek.
Úgy tudjuk, hogy Gerő Ármin azt a választ adta a tanítóknak, hogy utasítja a rendőröket a gyerekek közveszélyes férfiaskodásának meggátlására. Éppenséggel helyesnek tartjuk, hogy a rendőrség is kezébe veszi az ellenőrzés dolgát.
Mert mi ebben a cigarettáskodó, gyerek-férfiaskodásban már veszedelmet is látunk.
A modern élet egész berendezkedése biztosítja a legbivalyabb idegzetű embert is, hogy előbb-utóbb eljut addig a stációig, amit röviden brómstációnak nevezünk most el. Pedig nagy-nagy érdekünk ám, hogy ha mi betegek is vagyunk, majd több egészséggel jöjjenek a helyünkre, kik emitt vagy amott utódaink lesznek.
Ezek a váradvelencei gyerekek s minden mai gyerekek úgy kezdik az életüket, hogy mielőtt megkezdenék, már idegemberekké válnak. És nevessenek a könnyen ítélkezők – az orvosok nekünk fognak igazat adni –, a mai ifjúság, az úgynevezett egyetemi is, azért döbbent meg még türelmes magunkat is logikátlan, fiatalságtalan, beteges viselkedéssel, mert olyankor kezdhették a félkrajcáros élvezetét, mint a váradvelenceiek, s az élet másik ékességét is nagyon mohón és hamar.
Hát kedves emlék lehet mindannyiunknak az első cigaretta emléke, de ugyan ki ne sóhajtotta volna el már közülünk:
– Bár a számba dugták volna az első cigaretta tüzes végét, bár később ittam volna az első pohár pezsgőt, s bár ne siettem volna úgy az első csókkal…
Különösen pedig eszünkbe jut egy régi eset.
Rozmanits Timotheus tanárunk cigarettázáson kapott bennünket, három kis gimnazistát. A mezőn történt. Kedves emlékű piarista tanárunk csak ennyit szólt:
– Holnap délben gyertek fel a szobámba!…
A legerősebb szivart kellett elszívnunk. Fél évig se gondoltunk a dohányzásra.
Mert bölcs dolog ám az: a vétkezőket avval lakoltatni meg, amivel vétkeznek.
Nagyváradi Napló 1901. június 18.
ae.
