4. SZÍNHÁZI POÉZIS – Titkos költők –
4. SZÍNHÁZI POÉZIS
– Titkos költők –
– Titkos költők –
Van egy munkatársunk, aki mindig lehetetlen interjúkon töri a fejét. Hol Krügerhez akar utazni, hogy megtudja a véleményét Draga királyné esetéről, hol Balogh Dömét akarja nyilatkozásra bírni a monarchia külügyi vámpolitikája felől.
Ennek a férfiúnak támadt a minap ismét az a gondolata, hogy ő meginterjúvolja a nagyváradi színház tagjait, hogy hogy érzik magukat az első szezon végén…
Talán meg is történt az interjú, melyért majdnem Krügerhez küldtük a szerencsétlen ötletű férfiút. Persze szóba sem jöhetett a leközlése. Elvégre túlságosan jól aligha érzik így hónap végén magukat a múzsák a színház táján, attól a csekélységtől el is tekintve, hogy valamennyi színházi interjút munkatársunk saját maga gyártotta… Színházi barangolásainak mégis volt némi eredménye. Kérdéses, jobban mondva: interjús munkatársunk ugyanis fölötte nem diszkrét ember, s így látogatásai alkalmával néminemű diszkrét írások ragadtak a kezéhez.
Lapozgattunk a vegyes parfümű levélkék között, s megdöbbenve észleltük, hogy mennyi versíró ember él itt Nagyváradon, s milyen nagy poézist fogyaszt a színház. Íme az első levél is itt felül – vers. Így hangzik:
Levél
Blahánénk, Barbink, csalogányunk,
A mi szemünkben legnagyobb,
Igaz vajjon, hogy fáj a lelked
A táj után, mit elhagyott?…
A mi szemünkben legnagyobb,
Igaz vajjon, hogy fáj a lelked
A táj után, mit elhagyott?…
Mondd: nem igaz. Hisz a te lelked
Ihletet, lelket itt kapott.
Ha valaha tán el is válnál,
Meglásd, a lelked itt hagyod.
Ihletet, lelket itt kapott.
Ha valaha tán el is válnál,
Meglásd, a lelked itt hagyod.
Nyolc sorú jóslat – aláírás nélkül. Mindenki sejti, hogy Székely Irén kapta. A vers középminőségű: Tisztes polgári állású Szigligetista írhatta…
Vérpiros a papír, melyen a következő versecske díszeleg:
Katonának nem jó lenni,
Mert sokszor kell messze menni,
Lóra ülni nehéz kedvvel,
Égő, meleg szerelemmel.
Mert sokszor kell messze menni,
Lóra ülni nehéz kedvvel,
Égő, meleg szerelemmel.
De amikor téged látlak,
Katonasor, nagyon áldlak,
A te ajkad nem csókolna,
Hogyha huszártiszt nem volna.
Katonasor, nagyon áldlak,
A te ajkad nem csókolna,
Hogyha huszártiszt nem volna.
A katonaság és a polgárság közötti jó viszonyra tekintettel nem mondjuk meg, ki kapta meg ezt a kis hadügyi verset.
De itt egy másik:
Szohnerkének
Te vagy a liliomfehérség,
Egy szép álom, mely elrepül,
Te vagy a testet öltött szépség,
Amerre jársz, száz vágy repül.
Egy szép álom, mely elrepül,
Te vagy a testet öltött szépség,
Amerre jársz, száz vágy repül.
Oh mint szeretném Heine urral
Fejedre tartanom kezem,
Hogy maradj meg ilyennek mindig,
Tisztának, szépnek édesem.
Fejedre tartanom kezem,
Hogy maradj meg ilyennek mindig,
Tisztának, szépnek édesem.
A vers – mint értesültünk –, a gimnázium önképzőkörén jutalomért is pályázott.
Megható a következő is:
A pénzpiac nagyon drága,
A közélet sivár, árva,
De mióta látlak téged
Bliktri nékem a közélet.
A közélet sivár, árva,
De mióta látlak téged
Bliktri nékem a közélet.
Gyermek lettem, gyermek ujra,
Egy jóságos tündér ujja
Megérintett s ujra élek,
Adjő nyárig, oh közélet.
Egy jóságos tündér ujja
Megérintett s ujra élek,
Adjő nyárig, oh közélet.
Hogy ez a kis vers kiről zeng, azt nem a katonaság és polgárság közti jó viszony okából nem áruljuk el. A vers azonban bátran nevezhető a közéleti szerelmi líra szerencsés kísérletének.
Már a költészet más mezejére kalandozik a következő vers, amelyet Kulinyi Mariska kapott. Íme:
Szólnak a harangok,
Valahol temetnek,
Bizonyosan amaz Azrák
Törzsökéből, kik meghalnak,
Ha egyszer szeretnek.
Valahol temetnek,
Bizonyosan amaz Azrák
Törzsökéből, kik meghalnak,
Ha egyszer szeretnek.
Szólnak a harangok,
Tán nem is temetnek.
Oh bár lennék amaz Azrák
Törzsökéből, kik nem halnak
Bele, ha szeretnek.
Tán nem is temetnek.
Oh bár lennék amaz Azrák
Törzsökéből, kik nem halnak
Bele, ha szeretnek.
A halál eszméjével való vívódás szörnyű kínja gyönyörűen békül ki egy megható sóhajjal e kis versikében, amelynek írója bizonyosan életerős férfiú.
Még egy verset közlünk a sok közül. Ezt már férfi kapta, s így hangzik:
Hozzá
Hajad viharzó, sötét hullám,
Szemed sugáros, enyhe éj,
Kicsiny kezed, parányi szácskád,
Dult arcod csupa szenvedély.
Szemed sugáros, enyhe éj,
Kicsiny kezed, parányi szácskád,
Dult arcod csupa szenvedély.
Mikor a szinpadon kacérul
Rám nézel, lehajtom fejem,
Rád gondolok én, primadonnám
És gondolatban – vétkezem.
Rám nézel, lehajtom fejem,
Rád gondolok én, primadonnám
És gondolatban – vétkezem.
Önöket meg fogja lepni, hogy ezt a levelet Nyárai Antal kapta. Női akrobata, vagy ki más írhatja, nem sejtjük. Mi nem csodálkozunk rajta, Nyárai is primadonna.
...És ebben a pillanatban el is égetjük a levelet és poémákat. Sajnáljuk, hogy ennyit is nyilvánosságra hoztunk, mert ebben a pillanatban vallja be interjús munkatársunk, hogy ezek a versek éppen úgy készültek, mint a színházi interjúk szoktak. Egytől-egyig falzum.
Nyomdai okok miatt mégsem hagyjuk ki a leközölt verseket, inkább felelősséget vállal érettük:
Nagyváradi Napló 1901. május 26.
Dyb.
