54. SÖTÉT BŰNÖK
54. SÖTÉT BŰNÖK
Bűneink teljességében, mi fölvilágosodott, modern emberek, néha még úgy büszkélkedünk is bizonyos bűnökkel, melyek divatos erkölcsi felfogás szerint nem is bűnök, hanem a modern ember kifinomodott passziói. Igen. Így szoktuk mondani: kifinomodott. És szörnyen lenézzük az alsóbb intelligenciájú emberlényeket, kik nem tudnak olyan kifinomodott, raffinirt módon vétkezni, mint mi.
Bihar megye alispáni hivatalához hónaponként érkeznek bizonyos nyomtatott ívek számokkal beróva. Az ívek hivatalos, rovatos ívek. A rovatok nevei – üldözni való bűnök, s a számok a csendőrség statisztikája.
Elszörnyedve néztük végig ezt a statisztikát. Nem is tudjuk, hogy adjunk valamelyes diszkrét módon számot róla.
Hát vannak bizonyos bűnök, amelyeket természetüknél fogva sem igen szoktak megtorlás végett följelenteni. Ezek a bűnök az elhallgatott bűnök óriási summáját növelik. A bírói fórum elé ritkán kerülnek. Szörnyen nagy, nyílt esetek szoktak csak e bűnök közül ítéletet követelni. Nagy erkölcsi elvadulások jele hát az, hogy a Bihar megye közbiztonsági állapotáról szóló csendőrségi jelentésben fölsorolt bűnesetek jórésze ilyen erkölcsi elvadulásról tanúskodó, sötét bűn.
A falvak jó népe, melyet nekünk erősnek és tisztának tudni jólesett, sok helyütt hát kétségbeejtő sánszokkal vette föl a versenyt az erkölcsi anarchia terén az urakkal. Nemcsak a büntető törvénykönyv hétköznapi paragrafusaiba való beleütközésben, hanem a legsötétebb modern bűnökben is.
Siralmas valóság ez a teljes elvadulás, s mi másban nem tudjuk az okát sejteni, mint az úri példaadókban s ez ország hírhedt rossz kormányzásában, mely természetesen elvadulást teremt.
Szociális reneszánszra van nagy-nagy szükség. Az idő talán, mely lelkiismeretesebb nálunk, mielőbb elhozza ezt a reneszánszot, mert el kell már hoznia!…
Nagyváradi Napló 1901. július 17.
