55. BÖKÖNYI ZSUZSIKA KARRIERJE – A derecskei brettli-tündér –
55. BÖKÖNYI ZSUZSIKA KARRIERJE
– A derecskei brettli-tündér –
– A derecskei brettli-tündér –
Ebben az orfeumos kánikulai világban egy kis orfeumi szenzációval szolgálunk. Orfeum-történetnek elég érdekes. Nem is színezzük hát ki, hanem elmondjuk egész szárazon.
Körülbelül három évvel ezelőtt egy Antonio Mayer nevű világjáró artista-direktor vetődött Bihar megyébe. Az orfeumigazgató Derecskén tanyázott egy ideig.
Lakik pedig Derecskén egy Bökönyi Dániel nevű szegény gazdaember. Bökönyi gazda legtöbbet érő vagyona pedig az ő szépséges Zsuzsika leánya volt. Ritka egy virágszál. Sugár, hamis szemű, nyíló rózsa-arcú, csintalan vérű, jókedvű leány. Kacérkodott, nótázott mindig. Hangja is szép volt a Zsuzsikának.
Antonio Mayer nem hiába volt világot járt orfeum-róka. Fölismerte a gyöngyszemet a porban, s el volt ragadtatva a gondolattól is, hogy micsoda karriert csinálna ez a kis vadrózsa a brettlin!
A leányt hamar sikerült elszédíteni, de nem nehéz volt kapacitálni Bökönyi gazdát sem.
Antonio Mayer és Bökönyi Dániel formális szerződést kötöttek. Antonio Mayer – a szerződés szerint – magával viszi a szép Bökönyi Zsuzsikát, s neveltet belőle világhírű művésznőt. Gondoskodik a számára mindenről, s ezenfelül az öreg Bökönyinek küld minden hónapban húsz forintot.
A szerződést alá is írták mind a ketten, s betartására kikötöttek kölcsönösen 500–500 forint vinkulumot.
Antonio Mayer aztán magával vitte – egyelőre Budapestre – Zsuzsikát. Híre is járt, hogy énekelt valahol. Azután, hogy Berlinbe mentek, s itt – akárcsak Bartóky Matild kisasszony Amerikában – Kossuth Flóra néven művésznősködött a derecskei brettli-tündér. Berlinből még pénzt is küldött, amit Antonio Mayer természetesen csak megígért, de sohse teljesített. Innen – Bökönyi Dániel hite szerint – a párizsi kiállításra, azután Londonba mehettek.
Két éve már semmi hírt nem kapott az ő leánya felől Bökönyi gazda. De pénzt még kevésbé.
Elkeseredésében a főszolgabírónál, a főszolgabíró az alispánnál, az alispán pedig a belügyminiszternél jelentette be az esetet. Ha már pénzt nem kap, a lányát szerette volna visszakapni Bökönyi gazda.
Diplomáciai úton jártak el Londonban. De ott a szép Zsuzsikának s Antonio Mayernek nyomukra sem akadtak. Ki tudja, hol lehetnek. Talán túlmentek az Óceánon is.
Derecskén pedig egy elkeseredett atyafi átkozza most a világjáró komédiásokat, a szép leányokra éhes nagyvárosokat, főként pedig Antonio Mayert, ki békés kis falujából a nagy ismeretlen világba ragadta ki az ő szép és pajkos Zsuzsika leányát!…
Nagyváradi Napló 1901. július 18.
