72. UECHAROK
72. UECHAROK
Uechar?… Legyen Uechar. Nem szégyenlem: nem hallottam, nem olvastam. De ha a törvényszéki rovatból előkelő orrú, selyem-reverendás, parfümös papi urak lapja nem félt a lap élére tenni: megbízom. Tehát Uechar szocialista, tehát izgató. Izgató, tehát börtönbe való, istentelen. Uechar – tehát mihozzánk hasonló: vallás-sértő, vakmerő, gyanúsító, mosdatlan szájú, valóságos – liberális…
Mert a mi fajtánk vak és süket volt mindenha. Mi a homokba takartuk szemeinket és füleinket mindig. Akik láttak és hallottak és gondolkoztak: ők voltak, akik nem – uecharok… Így mondatik.
Uechar? Nehezen nyugszom bele a névbe. A viselőjét nem ismerem. De vegyük el a személytől a nevet: írjuk ezután így: uechar...
Vívódó, tudni, tökéletesedni vágyó emberi agyvelő: a te bűnöd ez. Az uecharokat te szülted. A homokot is, mellyel az uecharok befödték szemeiket, hogy ne lássanak, füleiket, hogy ne halljanak. Megrendül az istenfélő szív, ha a századoknak sírba guruló uecharjaira emlékezik. Mennyien voltak, ó mennyien!… És mind konok volt és mind istentelen és mind javíthatlan.
Az ember pár évezredes tragédiájában mindenütt fel-feltűnnek. A sátán küldöttei ők tán. Bírni velük sohse lehetett. Pedig kivájták a homokból őket. Körülsáncolták isteni és emberi törvényekkel, új- és ószövetséggel, bálvány és szellem-istenekkel, börtönökkel és forró olajjal, anatémával és indexszel. – Az uecharok nem tudtak a homok nélkül élni. Nekimentek a sáncnak, a törvénynek, a bibliának, az aranyborjúnak, forró olajnak.
Azaz… a sátán küldöttei lehettek.
Mikor még dadogó volt az emberi elme, már volt olyan uechar, aki az elme szabadságát merte eszelősnek tartottan hirdetni. Belebújt a homokba, s kiitta a neki nyújtott méregpoharat. A homokban…
Ama bizonyos Mózes nevű uechart rejtegetni kellett. Lázongtak ellene a törvény emberei. De eltéríteni álmától, népe megváltásától, nem tudták.
Az uecharok mentek a maguk útján. Többen közülük nem néztek vissza csak a keresztfán, mert kínjukban meg kellett fordítani a fejüket.
Az uecharok elvérzettek szent őrületeik igazságaiért.
Belőlük tellett ki minden mártír. Őket nevezték mindig tagadóknak, pedig nekik volt a legtöbb hitük. A régi butaság ellen harcoltak mindig. Lelkük a tökéletesedés vágyának s vívódásnak lelke.
Uechar volt ama Saulus is, ki azt tanúsította nagy mártíriumában is:
– Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi tanításunk.
Bedugta a homokba a fejét és hitt.
Az uecharok hosszú sora jött utána. Husz János uechar, minden uechar lelkéből zokogta el a máglyán:
– Óh, Sancta simplicitas!
És uecharok kiabálták mosdatlan szájjal ki a nagy forradalom szent eszméit. A homokban…
Ilyen bűnös lények születtek és születnek az emberiség átkára. A vatikáni index sok százról beszélhetne. Mert ez uecharok nemcsak ajakkal szóltak, hanem írtak is. A homokban…
Mikor a régi formák nyűgei között s sziklái alatt az emberiség vérzőbben, kínzóbban érzi boldogtalanságát: ilyenkor jelennek meg a fanatikus uecharok s túrják, vájják – a homokot…
Farizeusok és írástudók pedig üldözik és üldözni fogják mindig őket. Az ő elemük az üldöztetés és a – homok.
Vannak közöttük uecharok, kik eljövendő időkben szentekké válnak minden konzisztórium nélkül. Vannak, kiknek csak a hitükért való elvérzés gyönyöre jut.
De úgy van. Abban mind egyformák, hogy megfeszíttetik magukat – a homokért. Ám kereszt sem jut mindegyiknek, pedig a kereszt, ugye, szép?… Bérük a szükség, a megvettetés, az üldöztetés, a gyötrődés. De vissza nem tér egyik sem. Mert hitük a jobb, a tökéletesedés, s végzetük világosan látni – a homokban…
Ilyenek az uecharok. Hiába ellenük a harc. Főpapok és írástudóknak a harca…
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 30.
A. E.
