79. LASSAN, DE BIZTOSAN
79. LASSAN, DE BIZTOSAN
Lassan, de biztosan kezd terjedni mindenfelé az a homály, az az elbomlás, mit – eléggé szellemesen – a klerikális filozófia (ilyen is van már!) az idők természetes jelének, sőt egyenesen (óh Plato!) az idealizmus fejleményének nevezett el. Nohát ez az „idők jele” – mint tudósítónk írja –, terjed immáron a Szilágyságban is. Tasnád sváb nemzetiségű lakosai között is elterjesztődött a vérvád szomorú s egyúttal bosszantóan naiv meséje. A már másutt ismertetett sablonok szerint terjesztődött (mert nem is terjedt!) a dolog, s ha a derék kálvinista pap, Bartha Dezső nincs, ma már a Szilágyságban is felhangzik az elbutított nép jelszava: „Halál a zsidókra!” Érdekes és jellemző arra, hogy miként terjed az „idők jele” Szilágy megyében – a zilahi köztemető ügye is. Ott ugyanis eddigelé felekezeti temetők voltak, de amennyiben a különböző felekezetű házastársak együvé temetése körül újabban a katolikus egyház rendkívül sok esetben nehézségeket okozott, a kálvinista többségű Zilah köztemetőt létesített. Itt jön már most ismét elő az „idők jele”. A katolikus plébános folyamodik a vármegyéhez, hogy az újonnan létesült köztemetőt ismét osszák fel felekezeti temetőkre, bár a városnak éppen az volt az intenciója, hogy a felekezetiséget szüntesse meg. Nevetett az egész liberális Szilágyság a folyamodáson, hanem a közgyűlésre bevonult az egész római és görög katolikusság, s szavazatok egyenlők lévén, az erős liberális és kálvinista Wesselényiek utódja: Wesselényi Miklós br. főispán mint elnök a felekezeti felosztás mellett döntött. – Nos, ez is az idők jele.
Nagyváradi Napló 1901. szeptember 8.
