137. A NAGYVÁRADI SZABADELVŰ PÁRT ÉS AZ EGYSZERI BÓCHER
137. A NAGYVÁRADI SZABADELVŰ PÁRT ÉS AZ EGYSZERI BÓCHER
Az egyszeri bócher elhatározta magát, hogy ráadja a fejét világi dolgokra s mindenekelőtt verseket fog olvasni. Goethe egyik nagy versén kezdte. A vers két első sora kérdés, a két második sor felelet erre a kérdésre. El is felejtettük már, hogy az ilyen figurát, hogy nevezi a poétika. Ilyenforma az:
Ki áll amott a szirttetőn,
Hunyad magas falánál?
…………………………
Hunyadi ő, az ősz vitéz.
Hunyad magas falánál?
…………………………
Hunyadi ő, az ősz vitéz.
A bócher megcsóválta a fejét:
– Ejnye, de különös valami a vers! Kérdez… Felel… De hogyha tudja, miért kérdi?…
*
Dr. Várady Zsigmond nem poéta. Verseket nem ír. De az egyszerű bócher az ő tegnapi írására is megcsóválná a fejét.
– Ez a dr. Várady Zsigmond okos ember. Érezte az idők nehéz járását, látta a régi dicsőség elmúlását. Jó idő óta hirdeti is, hogy a nagyváradi szabadelvű párt, ha még nem is halt meg, de halni akar. Hogyha tudja, miért kérdi?
*
Miután e rituális ízű, de voltaképpen nagyon keserű viccel kezeikre játszottuk magunkat a jó barátainknak, beszéljünk egymás között, őszintén, limonádé és epe nélkül. Nagyon áhítja az örök világosság fényeskedését a nagyváradi szabadelvű párt? Valóban nincs már kedve semmihez, csak a kimúláshoz?
Ha így volna, nincs szavunk több. Aki meg akar halni, haljon meg. A lemondásnak önkikülönítésnek nincs köze és joga az élethez. De mi úgy véljük s éppen a Várady Zsigmondok révén, hogy a halált nem várják még tárt karok. Úgy véljük, hogy az alvó életösztön fölkelve elég erős volna még a halál lebírására. Nem tudná-e vajon megemberelni magát a nagyváradi szabadelvű párt?
*
Nincs okunk újból le nem írni, hogy éppenséggel nincs gusztusunk arra a savóra, ami a mai szabadelvű párt szabadelvűsége.
No de a Bihar megyei és nagyváradi szabadelvű párt lehetne más is. Ennek a pártnak külön tradíciói vannak. Nagy tradíciói! Mi gátolja, hogy a régi maradjon? Ezen a földön sohasem okkupált az a jezsuita frakció, melyet befogadtak a házba s mely azóta folyton erőlködik a gazda kidobásán. Ha a nagyváradi szabadelvű pártba mégis belopódzott volna a jezsuitizmus, dobja ki magából a párt. Végre is kevés olyan méreg van, melyet ellenméreggel ne lehetne kioperálni? Ha akarják… De vajon akarják-e?
*
Úgy vesszük észre, hogy úgy jártunk, mint a bócher poétája és mint – Várady Zsigmond. Tudjuk és kérdjük… Bizony akarni nem tud és nem akar a nagyváradi szabadelvű párt. Persze, hogy egészen a fejére nő a negyvennyolcas tábor. És még ha ez a tábor negyvennyolcas volna.
De nyugodtan nevezhetné magát tizenhármasnak, sőt ezerötszáztizenhetesnek – vagy mikor is volt a tridenti zsinat. Hiszen Hermann Ottó is negyvennyolcas és Hegyi Antal is az volt. Dőry Ferenc is az és Stokker József is az. A mai szabadelvűpártnál tehetetlenebb párt csak egy van: a mai negyvennyolcas párt. Hát, ha a szabadelvű párt úgy akarja, növekedjék e dicsőséges tábor.
*
A züllés felül kezdődött. A perspektívák világosak. A jóslás nem nehéz. Micsoda paktumok születnek ebből. Amint Széll, Apponyi, Kossuth, Komjáthy, Rakovszky és Zichy János, úgy értik meg talán legközelebb egymást Hlatky Endre, Hoványi Géza, Szokoly Tamás, Halász Lajos, Pálffy Béla és Stokker József. Milyen szép lesz ez. Majd talán Szokoly Tamás és Stokker József engedelmével lesz szabad a fórumon maradni Rádl Ödönnek, Dési Gézának, Várady Zsigmondnak és a többinek…
*
Hogy így lesz-e? Legalábbis ezt ígéri a helyzet. Az emberek sohse voltak talán olyan gyávák, mint ma. Az egyszeri bócher a maga filozófiájával tisztán látott. Furcsa valami a vers. De a magyar politika még furcsább!…
Nagyváradi Napló 1902. december 14.
(A. E.)
