29. VÁZSONYI VILMOS NAGYVÁRADON
29. VÁZSONYI VILMOS NAGYVÁRADON
Vázsonyi Vilmos dr. a nevezetes, nagytehetségű demokrata képviselő tegnap délután a gyorsvonattal Nagyváradra érkezett, hogy a nagyváradi kereskedő ifjak felhívására fölolvasást tartson.
A nagynevű vendéget nagy szeretettel fogadták és sokan mentek ki fogadására. Az érkezés és fogadás ünnepélyességeit és melegségét nem tudta megzavarni egy titkos összeesküvés sem, melyet a zsidó Vázsonyi ellen szőttek, de amely fiaskót mondott.
Foglalkoznunk kell evvel a fölsült összeesküvéssel. Minden jel szerint [a] katolikus körben szerveztek egy sereget, melynek az lett volna a föladata, hogy Vázsonyit a vonatnál „abcug Weiszfeld!” kiáltásokkal és füttyel fogadja.
Az aula s a nagyváradi klérus jegyezze föl a tegnapi napot. Mi valóságos önbirkózással tartottuk vissza mindig magunkat, hogy a Nagyváradon lappangó felekezeti gyűlölség lőporos tornyába csak egy kis szikrát is csiholjunk. Mert ismertük a jezsuita-módszert, hogy aztán mi reánk hárítanak minden felelősséget. Duplán kesztyűs kézzel bántunk hát a nagyváradi klerikálisokkal. Ám az aula, a klerikális-fészek jogakadémia s a katolikus kör elvetették a kockát.
A fölbujtott sereget neki indította. Ismételjük: jegyezzék fel a tegnapi napot a nagyváradi klerikálisok. Ők megkezdték a felekezeti harcot s megindították az utcát. Ám ők lássák. A nagyváradi függetlenségi-párti szabadelvűek és zsidók pedig tudják meg, hogy a vasútnál az antiszemita heccet készítni akaró gyermeksereget Szokoly Tamás, a Kossuth-párt klerikális frakciójának elnöke biztatta s nagy keserűséget okozott neki, hogy nem minden úgy sikerült, ahogy a klerikálisoknak kellett volna.
Mert talán mondanunk sem kellett, hogy a tüntető sereg célja nem sikerült. Mikor a vonat megállott, harsány éljenzés között szállott ki Vázsonyi Vilmos. Folytonos lelkes éljenzés között ért kocsijáig s ebben a lelkes éljenzésben teljesen elveszett a kirendelt negyven-ötven gyermekember lármája s fütyölése.
Nagy kocsisor kísérte Vázsonyit a Fekete Sas szállodába. Itt üdvözölte formás beszédben, nagy deputáció élén Kovács S. János, a kereskedő ifjak körének elnöke Vázsonyit, aki meghatva mondott a meleg üdvözlő szavakért köszönetet.
A Fekete-Sas nagyterme már fél nyolc órakor csaknem tele volt. Tele voltak a karzatok is. Nyolc órakor lépett a fölolvasó asztalhoz Vázsonyi Vilmos. A taps, az éljenzés percekig zúgott s jó idő múlva kezdhette meg fölolvasását, illetve szabad előadását Vázsonyi.
A szabad előadás
Igazán zseniálisan választotta meg fölolvasása tárgyát Vázsonyi Vilmos. A Martinovics-féle összeesküvés történetéről és annak ő vele legrokonabb vezéréről Hajnóczy Józsefről tartotta szabad előadását. Gyönyörűen felépített, okos, szép és nagyon értékes volt ez az előadás. A Martinovics-féle összeesküvés nem volt tulajdonképpen összeesküvés. Előkelőbb szellemek titkos társasága volt. Mint Kossuth Lajos mondta: a francia forradalom eszméinek magyar pacsirtái voltak e társaság tagjai, kik között tudásban, jellemben s önzetlenségben legnagyobb volt Hajnóczy József. Nemcsak nagy reformátor volt – mint Vázsonyi mondja – de olyan kiváló közjogász és joghistórikus, ki díszes helyet követel a magyar jogtudomány történetében. Vázolta aztán Hajnóczy életét egészen a vérpadig Vázsonyi. Aztán működésére, műveire tért át, de előbb rendkívül megkapó módon jellemezte az aufkléristák magyar korszakát, mikor olyan gyönyörűen s szabadon lehetett Magyarországon gondolkozni, bár a trón elve az abszolutizmus volt.
A fölolvasásnak, illetve szabad előadásnak az a brilliáns művészete kapott meg mindenkit. amivel Vázsonyi úgyszólván a mi korunkba hozta Hajnóczy korát s bár nem kimondottan, de bebizonyította: mennyire rokon a demokráciának mai küzdelme a Hajnóczyék küzdelmével. Az az igazsága pedig Vázsonyinak, hogy a Martinovics-féle társaság kivégzett vezérei a polgárságnak s jobbágyságnak a mártírjai, valóságos szenzációs lelkesedést keltett a hallgatóságban. És e mellett egészen beszédje befejező részéig higgadt, majdnem hideg volt Vázsonyi. Mikor Hajnóczy radikális nézetének ismertetéséhez fogott, így kezdte:
– Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy amiket mondani fogok, nem az én nézeteim, hanem a Hajnóczyé. Mert – folytatta a debreceni esetre célozva – szép hazánkban a szólásnak a szabadsága nem valami nagy, de annál nagyobb a rágalmazás szabadsága.
Kitört a taps s percekig tartott. Egyáltalán pedig sűrűen akasztotta meg a zajos tetszés Vázsonyi előadását.
És most nagyon kedves jelenetek ismétlődtek meg. Amint Vázsonyi ismertette Hajnóczy nézeteit az egyenlőségről, a vallásszabadságról, parlamentarizmusról, papi javak szekularizáció[já]ról, közben egy-egy radikális idézet után percekig tüntetően zúgott a taps.
Csodás felmelegedéssel, emelkedettséggel, majdnem prófétai ihlettel fejezte be beszédét Vázsonyi. Hajnóczyék porát szerte hordta a szél. Nyugvóhelyük sem ismeretes. E porokból kel ki a szabadság és demokrácia virága. A rabszolgák fölszabadítása egyre tart, tartson is. A küzdelemtől megrettenni nem szabad. A harc vége a nép szabadsága lesz!…
Szűnni nem akart persze a taps és éljenzés. A hatalmas másfél óráig tartó, de végig lebilincselő előadást Kovács S. János köszönte meg.
A társas vacsora
A felolvasás után társasvacsorára gyűlt össze a polgárság a Fekete Sas alsótermében dr. Vázsonyi Vilmos tiszteletére. A lelkes hangulatú banketten Nagyvárad polgárságának színe-java jelent meg. Az első pohárköszöntőt dr. Kovács S. János, a kereskedő ifjak körének elnöke mondotta, a kör nevében üdvözölve dr. Vázsonyit, megköszönve neki szép és magvas felolvasását. Utána dr. Fodor Gyula magvas és tartalmas beszédben a demokrácia szép jövőjének képét festette meg, melyet örömmel kell szerinte üdvözölni pártkülönbség nélkül minden liberálisan gondolkozó embernek. A demokrata párt képviselőjét, dr. Vázsonyit éltette.
Feszült figyelem között emelkedett szólásra ezután dr. Vázsonyi Vilmos. Nem vezére ő úgymond a demokrata pártnak csak előőrse, mely várja a sereg és a vezér eljövetelét. Olyan ma még a demokrata párt hódítása, mint mikor az osztrák ármádia meghódította a ma még hideg, kietlen Ferenc József-földet, abban a reményben, hogy lesz ott még élet lesz még ott meleg. Az ellene emelt rágalmakról emlékszik meg ezután és felháborodással utasítja vissza azt a rákent gyalázatot, hogy az ő érzése, az ő gondolkozása nem hazafias. Ő nem azokat tartja hazafiaknak, akik nemzetiszínűre akarják festeni az eget, hanem azokat, akik a magyar nép javáért, igazaiért és jogaiért küzdenek. Ebben a táborban gyakorolja a hazafiságot a maga lelke meggyőződése szerint és nem törődik, nem ijed vissza a kalóz, az álhazafiak fenyegetéseitől. Azért idézte ma fel a régi világból Hajnóczy emlékét, hogy bizonyságot tegyen arról, miszerint szabadelvűen és demokratikusan gondolkoztak azok az ősök, akiknek korcs utódai ma a reakció, a sötétség, a maradiság elveit hirdetik. A legszomorúbb a jelenben az, hogy csak őszbeborult aggastyánoktól hallhatunk ma beszélni a szabadságról, a haladás, eszméiről, míg a reakcionárius eszmékkel megmételyezett ifjúság a demokrácia ellen kurjongató tacskók nem fogékonyak többé arra, hogy küzdeni, hogy lelkesedni tudjanak a magyarság érdekeiért, a nép millióinak szabadságáért és jogáért.
Reflektálva ezután dr. Fodor szavaira, bizonyítja azt, hogy a demokrácia és liberalizmus nem különböznek egymástól, mert a demokrácia a liberalizmus organizmusa, a demokrácia megtisztítja a liberalizmust a liberális párt frázisaitól és hazugságaitól. A liberalizmus élni fog mindenkoron, míg csak szabadon gondolkozó emberek lesznek, de a liberális pártok megbuktak Európában mindenütt, megbukik Magyarországon is, hogy helyet adjon a demokráciának. Nem törődik ő a névvel, nem bánja, hogy ki milyen párthoz tartozik, csak demokrata érzésű, gondolkozású legyen, de megveti, gyűlöli azt az embert, aki vele hasonlóképpen gondolkozik, de ellene küzd, mert így kívánja azt az érdek vagy a pártfegyelem. Az ilyen ember ne fogjon vele kezet. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.)
Dr. Várady Zsigmond magvas és szellemes beszédben reflektált a dr. Vázsonyi által elmondottakra, buzdítván őt arra –, hogy továbbra is haladjon a demokrata eszméket megvalósító egyenes úton. Fehér Dezső Vázsonyi budapesti elvtársait, kik Nagyváradra is lejöttek, éltette. Rácz Dezső a nagyváradi sajtó munkásait, Gábel Jakab pedig dr. Vázsonyit éltette.
Nagyváradi Napló 1902. április 13.
