46. LOVAGIAS EMBERÖLÉS MÁJUS ELSEJÉN
46. LOVAGIAS EMBERÖLÉS MÁJUS ELSEJÉN
– A Pallay–Weiszlovics párbaj –
Nagyváradon piros volt a májusi ünnep. A süvöltő, gyilkos golyó kipattant s leterített egy jóravaló, derék embert.
Kik öltek? A nyomorult lázongó szocialisták? Dehogy is ők! A kérges kezű munkásemberek egy-két pohár sört ittak, egy-két beszédet meghallgattak, elábrándoztak a jövendőn, mikor majd a munkáé lesz a becsület s elénekelték a Marseillaise-t, mely bizonyisten meghatóbb és vért hevítőbb azzal a szöveggel, amivel a derék, hivő munkásemberek éneklik. Azután szétoszoltak s elpihentek a szocalisták. Vérengző gondolata nem volt egynek se. Május elsején nem a szociáldemokrácia szomjúzott rá a tüdőből ömlő vérre, hanem – a kaszinó…
A csütörtöki végzetes viaskodás, a legújabb lovagias emberölés különös gondolatokat és érzéseket vált ki a mi lelkünkből. Könnyezve állunk mi is az átlőtt tüdejű derék, jó ember ágya mellett, de mi a könnyeken keresztül is látjuk az igazságot. A demokrácia, az eljövendő jobb idők próféciájának napján az a gyilkos golyó nemcsak egy derék, ártatlan embert terített ám le, hanem belefúródott az exkluzív, lovagiaskodó, kasztszellem tüdőjébe is. Építse fel az építő és gyógyító szent erő a leroskadt, leterített ártatlan embert. Meleg, résztvevő szívvel, esengve kívánjuk ezt. De fojtsa meg most már ez a golyó azt a szellemet, mely legnagyobb csapása ennek az országnak. Ne engedje tovább levegőhöz jutni. Fulladjon meg a feudális, sötét időknek magát túlélő kóbor lelke. Ideje most már…
Nagyváradnak, ennek az érdekes s erős magyar városnak határozottan csodás szerepe van a magyar társadalom hullámzásában. Maga Nagyvárad kicsiben teljes képe ennek az országnak s a társadalom újabb és újabb küzdelmeihez nagyon sok anyagot, témát visz, hord folyton ez a város.
A haladásnak és világosságnak természetesen nehéz harcokat kell itt Nagyváradon vívnia. Az exkluzív, lovagiaskodó osztályuralom törekvése nagyon erős itt.
A társadalom kaszinói és egyéb babonáival nagyon sok itt nekünk a harcunk. Természetes dolog ez. Főpapi aula, sok katonaság, dzsentri-dédelgetés és még sok minden erősíti ezeket a babonákat. Ám éppen a párbajügyben is erős, nagy törekvések, akciók születtek meg itt Nagyváradon. A szegény Kálmán József mártírhalála a lovagias babonán mégis gyöngített valamit. Sok ember magába szállott. Vázsonyi Vilmos állásfoglalása néhány hónappal ezelőtt Nagyváradon keltett legerősebb visszhangot. Impozáns népgyűlés üdvözölte Nagyváradról Vázsonyit s csak közbejött körülmény gátolta meg, hogy ennek a népgyűlésnek Pallay Lajos legyen az elnöke, akinek az ágyánál most könnyezve állunk meg s akit most odaállított a gyilkos golyó elé a kaszinó, a lovagias babonának, osztálygőgnek és beteg életprogramnak ez a különös institúciója.
Nekünk hitünk és vigasztalásunk az, hogy Pallay Lajos mártírsága nem zárul be katasztrófával s hogy a csütörtöki gyilkos golyó most már Nagyváradról eredményesen s diadalmasan fogja megindítani a leszámoló harcot a lovagias babona ellen.
És még valamit mondanunk kell. Május első napján történt a lovagias emberölés, május elsején, mikor a feltartózhatatlan egyre erősödő, új, becsületesebb világot akaró szellem ünnepel. Intés és jel ez. Tisztelt lovagias osztályuralom, a munkának és világosságnak lobogója körül a tábor egyre nagyobb. Közeledik az új világ, melyben a munka és a világosság kormányoznak. Ebben a világban egy derék embert, egy ártatlan embert nem ölnek majd meg lovagiasan. Ideje lesz már magatokba szállni óh elfogultság, sötétségnek, önzésnek és babonának emberei!
Nagyváradi Napló 1902. május 3.
