57. A MARGITTAI MANDÁTUM ESETE
57. A MARGITTAI MANDÁTUM ESETE
A magyar parlamentarizmusnak tetszik magát lejáratnia s bizony megjósoljuk, hogy ez sikerülni is fog.
Nem fogunk jogászkodni s nem akarunk a jogtudós magyarázóihoz beszélni ezúttal. A margittai mandátum esete elmondat velünk újra egyet-mást s az sem bánt bennünket, ha a mondanivalóink naivságok lesznek némely szigorú jogász urak szemében, kik azért tisztelik a paragrafusokat, mert paragrafusok.
Mi hát laikusan elmélkedünk most.
Örley Kálmánnak le kellett mondani a mandátumáról, mert alapos volt a gyanú, hogy ezt a mandátumot máskülönben erőszakosan s veszedelemhozóan veszik el tőle.
Hogyan került ide a dolog? Olyan ember Örley Kálmán, kinek nincs helye a magyar képviselőházban? Meghamisította talán a népakaratot? Kijátszotta a választóit? Nem teljesítette népképviselői kötelességét? Vagy talán többet költött el a mandátumára, mint a képviselőház kilencven percentjéből bárki?…
Nem, nem és nem. Akik ismerik Örley Kálmánt, becsülik és szeretik. A margittai kerületben olyan nagy a popularitása, hogy ritkaság hasonló. Szívességet örömmel tett bárkinek. Parlamenti viselkedése is nobilis, szimpatikus és politikus volt mindig. A parlament nívója ma olyan alacsony, a képviselőházban annyi üres, polyva ember ül, hogy valósággal kiragyognak az Örley-féle komolyabb egyéniségek. Mért kellett hát Örleynek a pálcatörésig jutnia?
Csak és csupán azért, mert a parlamentarizmusnak tetszik nálunk magát lejárnia. Csupán ezért. Az új tiszta rendszer csinált a népképviselőkből bábokat, akiket ki lehet ütni paraszttal, lóval, kúriai bíráskodással s mindezt a véletlen révén.
Nyíltan beszélik, tárgyalják, hogy Örleynek csak pechje volt. A Paiss-tanács akasztó tanács – mondják. Került volna csak a másik tanács elé a margittai választás ügye, nem történt volna semmi baj – állítják továbbat… Mit jelent ez? Azt, hogy immár nemcsak a kúriai bíráskodás törvényét tartja frivolságnak a közfelfogás, de e törvénnyel többet ártanak a kúria szentségreméltó tekintélyének, mint árthat ötven Szelle–Kormos eset.
De itt nincs még mindennek vége. Nézzük meg az érem másik oldalát is. Szatmári Mórnak minden esetre joga volt a törvényben bizakodva Örley mandátumának megsemmisítését kérni. Mondják, hogy ez a megsemmisítés be is következett volna. De Örley lemond.
A győzelem – azt állítják – a Szatmárié s a kúria Szatmárit, illetve a mandátum ellen peticionálókat kötelezi minden költségek megtérítésére.
Hát csináltak ostobább törvényt még valahol és valaha? Örley Kálmánnak nincs más bűne, mint hogy szegény ember s egy kis pénzt kunyorál. Ezért le kell mondania a mandátumáról. Szatmári „győz” s „elmarasztaltatik”. Tessék csak meggondolni jól ezt a dolgot! A „tiszta rendszer” erkölcse ragyog ki ebből a törvényből s minden alkalmazásából. A margittai kerülettel szoros szomszédos a Szilágy megyei tasnádi kerület. Örley volt a margittai szabadelvű jelölt. Szemere Miklós volt a tasnádi. Szemere Miklós kortesei bizalmas társaságban bevallják, hogy a tasnádi választáshoz hasonlítható nem zajlott le még e dicső hazában. Legalábbis százhúszezer forintot szórt szét a tasnádi kerületben Szemere, akinek ott a kerületben azelőtt hírét sem hallották. Örley otthon van Margittán, tisztelik és szeretik. Dehogy is osztogathat ő pénzt. Nem is kérnek tőle s nem is tudna valami nagyon pénzt osztogatni. Hirtelen ellenjelöltje kél s őneki muszáj lesz annyi pénzt szerezni legalább, amennyit a „tiszta” rendszer törvényben biztosít, sőt kötelez. És mert kiderül, hogy neki mástól kell ezt a pénzt kérnie s nincs készen a zsebében, mint a Potoczki partnerénél – ergo – Örleynek el kell vesznie. Szemere ellen is peticionáltak, de a kúria úgy utasította vissza a petíciót, mint a pinty!… Ez a „tiszta rendszer” dicső törvénye.
Örley Kálmán – majdnem biztosra vesszük – margittai képviselő lesz újra. Az ő esete kiheverhető eset. De a margittai mandátum esetével újabb sebet kapott a parlamentnek a presztizse, az új rendszernek a hitele s a kúriának a tekintélye. Mi csak a kúriáért sajnálkozunk. Az új rendszer bűnben fogantatott s eléri sorsát. A parlamentarizmus is csak járja le magát a mai formájában. Gyorsabban valósul meg legalább az igazi népképviselet…
Nagyváradi Napló 1902. május 22.
A. E.
