93. ÚJ DOGMA
93. ÚJ DOGMA
Sienkiewicz, a lengyel, aki érti ám a mai idők járását, egyik regényében azt bizonyítgatja, hogy az élet tartalma a dogma. Valami más ez, mint az Ibsen tana. Ibsen egyszerűen konstatálja, hogy minden élet hazugságon vagy hazugságokon épül és áll fent.
Tovább nem megy a nagy öreg bölcs.
De Sienkiewicz, az olcsóbb legény, a hazugságot, azaz hogy dogmát, úgy kommendálja, mint az élet sine qua nonját.
Mindezt abból az alkalomból írom le, hogy a jezsuiták dogmává kérik nyilatkoztatni Máriának emberi testben történt mennybeszállását.
De csak ötlethez juttatott a jezsuiták terve. Erről a tervről nincs mondanivalóm. Nagyon kényesek ma az emberek még az olyan vallási esetekben is, amihez a vallásnak nincsen semmi köze, hitről nem is beszélve.
Mindenesetre azt igazolja ez az eset is, hogy a dogmák világát próbálja ma az emberiség újra élni.
Vulgo szólva: van valami kis igazuk azoknak, kik állandó ijedtséggel reakciót kiabálnak. Igen. A dogmákra kezd újra jó világ járni. A tekintélyekre és a dogmákra. A forrongó, lázas, modern világ nagy kedvet érez arra, hogy fölvegye egy jámbor tiroli vagy bajor falucska képét. Olyan falucskáét, melynek lakóit minta-alattvalóknak tartja például Vilmos császár, kinek nagy merészsége és nagy népszerűsége szintén nagy dokumentuma a tekintély új virágzásának.
Ördög vigye el. Hiszen lesz, ahogy lesz. Szaporodjanak csak nyugodtan a dogmák. Növekedjék tovább a világ jámborsága s a tekintélyek tisztelete. Mi, akik dogmák között nem érezzük jól magunkat, csak tisztulunk mielőbb a világból. Úgy látszik azonban, hogy a világ a boldogság felé halad. Én tudniillik rajongó híve vagyok Ibsennek. Ibsen pedig azt mondja, hogy az élet annál boldogabb, minél több hazugságon épült. A dogmák és tekintélyek ilyenformán fundamentumai lesznek az emberek boldogságának…
Nagyváradi Napló 1902. augusztus 14.
(ae.)
