144. A FÖLTALÁLÓ HUSZÁRTISZT
144. A FÖLTALÁLÓ HUSZÁRTISZT
A nagyváradi Vilmos huszárezrednek volt egy szimpatikus, derék tisztje. Erről hallottuk ezt az érdekes dolgot. A nyalka huszár egyszer leesett a lováról. A fejére esett és sokáig sínylette a balesetet. Mikor újra egészséges lett, ismerősei csodálkozva látták, hogy a nyalka katona, a vidám ember, az elmés társalgó, a nőbarát egész más ember lett. Komoly és magába vonult. Otthon olvasott, tanult folyton. Később bizalmasainak elárulta, hogy van egy pompás találmánya, amellyel ő vagyont fog szerezni. A kollégák közben elidegenedtek tőle. De még a jó emberei is úgy vélekedtek, hogy a derék katona beteg, rögeszméje van. Magyarországon hiába is próbált a találmányával szerencsét. Egyszer aztán levetette az egyenruhát s kiment külföldre. Németországban, Angliában s mindenfelé megfordult. Bizony sok nyomorúsággal s küszködéssel ment természetesen mindez. Ma a volt huszártiszt találmánya minden országban szabadalmat nyert. Ő maga egyelőre kétszázezer koronát kapott. Letelepedett a külföldön. Él urasan, csöndesen és „föltalál”… Talán el is felejtette már, hogy milyen más életet élt ő, mikor Nagyváradon volt huszár… Az eset maga patológiai szempontból is figyelemre méltó. Más magyarázata nem lehet, minthogy az esés folytán az agyvelőben valami transzformáció történt… A Lombroso teóriáját igazolja ez is s a természettudomány kétségtelen igazságát. Abnormális koponyával az ember lehet világhírű poéta, nagy államférfi, dühöngő őrült s kegyetlen szörnyeteg. A zseni, a tehetség nem valami kivételes adomány. Egyszerű és esetleges koponyaberendezkedés…
Nagyváradi Napló 1902. március 2.
