145. HORÁNSZKY MINISZTER
145. HORÁNSZKY MINISZTER
Bizonyos, hogy Horánszky lesz a kereskedelmi miniszter. Ezt a hírt a párt legnagyobb része hidegen fogadta. Az agrárok azonban ujjongtak. Kedvükre való minisztert kaptak. Körül is hízelegték, már előre settenkedtek körülötte. Hegedüs kevés számú megmaradt híve arról beszélt, hogy könnyű lesz Horánszkynak a sült gesztenyét kikaparnia. A vám- és kereskedelmi szerződéseket értették, melyek anyagának megszerzésén Hegedüs fáradt. Sic vos, non vobis… mondogatták. Maga a lemondó miniszter is megjelent a pártkörben. De nem igen időzött a termekben. Negyedóra hosszat tanácskozott Csáky Albin gróffal, azután bevonult az olvasószobába. Nem igen háborgatták ott… Hegedüs Sándor lemondását a szerdai minisztertanács tárgyalja. Erre Hegedüs is megkapta még a meghívót. Valószínű, hogy akkorra már befejezett tény lesz Horánszky kinevezése. Hegedüs Sándor távozása kétségtelenül az agrárok és a néppárt győzelme Széll Kálmán fölött. Kíváncsiak vagyunk, hogy ebből a ferdeségből hogy lesz újabb fénysugár a Széll Kálmán fejét környező dics-körben?
Ki búsul ki örül ebben a válságban? Ki búsul azon, hogy Hegedüs távozik? Ki örül annak, hogy Horánszky jön? Az igazság érdekében regisztráljuk, hogy Hegedüs távozásának hírére ebben az országban ugyan kevés ember hajtotta búsulásra a fejét. Három esztendei minisztersége alatt mindég várták, hogy valamit tegyen. De három esztendei minisztersége alatt nem tett semmit. Legalább olyant nem, ami az ország ügyét, de különösen a kereskedelem ügyét hathatósan előmozdította volna. A tárca keretében a folyó ügyeket elintézte valahogy, bürokratikus módon, de kezdeményező erő lelemény, alkotó képesség nem volt benne. Pedig a nehéz időkben, amelyek a magyar kereskedelemre bekövetkeztek, erős kézre és nagy leleményre volt szükség.
De csak ne a jezsuita Horánszky jött volna a helyére!
Nagyváradi Napló 1902. március 5.
