158. HÚSVÉT A SZÍNHÁZBAN
158. HÚSVÉT A SZÍNHÁZBAN
– Az új szezon –
A húsvétnak télies napjai a színházban az új szezont vezették be. Nagyon mi sem örültünk, hogy a húsvéti hallelujába csupa ismert operett melódiával zengedezett bele a színház, de – úgy tudjuk – lehetetlen volt másképpen összeállítani a repertoárt. Egyébként eléggé érdekes és érdemes volt a színház húsvétja.
Vasárnap délután a még mindig „Bőregér”-nek címzett „Denevér” új bizonyítékát nyújtotta egy szerencsés akvizíciónak. T. Pogány Janka asszonyban veszedelmes kollégához jutottak a nagyváradi primadonnák. Voltaképpen operett komikának szerződött Nagyváradra. Gyönyörű hangjával, nem közönséges énektudásával, hatalmas repertoárjával és a máris megszerzett szimpátiával biztosítja azt, hogy primadonna-szeszélyek miatt nem lesz ezután annyi műsorváltozás, s van aki mindig és szerencsésen be fog tudni „ugrani”. Rozalindája nagyon tetszett vasárnap délután. Mellette Örley Flóra, Pintér Imre és Kulinyi Mariska tetszettek. A fogházigazgató szerepébe Szatmáry Árpád beugrott s így nem lehet játékáról és erejéről mint bemutatkozásról írni.
Este Eleméry Klárika föllépése volt a New York szépe legnagyobb érdekessége. A bájos kezdő primadonna igazán gyönyörűen tanul és halad. Bátran, kedvesen énekelt, táncolt a címszerepben s rászolgált a kapott virágra s ovációkra. Az új gárdából Szathmáry Árpád vált ki ez alkalommal. Határozottan erősebb lett a kórus s egypár csinos és jóhangú karhölgyet láttunk. Az előadás igen jó volt.
Hétfőn délután Nap és Hold-ban ismét T. Pogány Janka jeleskedett. Este San-Toy-ban Székely Irént ünnepelték budapesti sikerei után.
Mind a négy előadáson szép közönség volt a színházban, bár a pénztár ablakára nem kellett kiaggatni a teljesen elfogyott jegyekről szóló jelentést. Itt kell megmondanunk, hogy a színház vezetőségétől nem volt sem okos, sem praktikus az új tagokat, mint például Tóth Eleket, szerepükhöz nem illő helyre állítani. Nem lehet érdeke a színháznak, hogy új tagjait elkeserítse, vagy előre „lejárassa”. Csak a repertoár összeállításnál is előállott sok kényszerűség enyhíti ezt a súlyos – hogy úgy mondjuk – taktikai hibát.
Nagyváradi Napló 1902. április 2.
