192. BÁNTÓ EPILÓGOK
192. BÁNTÓ EPILÓGOK
Nem kedvvel cselekedjük, de meg kell emlékeznünk azokról a bántó epilógokról, melyeket olyan szívesen engednénk el a Schlauch bíbornok halála fölött támadt osztatlan, országos gyász végéről.
Az „E-s”-ben a következőket olvassuk:
Az egyházpolitikai törvények ellen. Furcsa eset, de megesett és pedig Nagyváradon. Az történt ugyanis, hogy Schlauch bíboros halálát a káptalan az állami anyakönyvi hivatalnak nem jelentette be – hanem bejelentette a temetésrendező. Micsoda ez? Nyilvánvaló tüntetés az egyházpolitikai törvények s egyúttal súlyos sértés a király által szentesített törvények ellen. A törvényeket egyformán kell respektálni mindenkinek. Úrnak és parasztnak, papnak és katonának egyaránt. És egyformán kell bűnhődnie is mindenkinek, aki nem teljesíti a törvényt, vagy pláne tüntet ellene, mint ahogyan a nagyváradi püspöki aula „hecc”-rendező papjai ezúttal tették. Istenben boldogult Schlauch bíboros emlékét is bántó dolog ez, mert hiszen ő tudvalevőleg az egyházpolitikai törvényekkel szemben a tolerari posse álláspontjára helyezkedett. A sérelmes esetre felhívjuk a kormány figyelmét s elvárjuk tőle, hogy megvizsgálja az ügyet, s a vétkezőket érdemük szerinti elbánásban részesíti. Ezt követeli a törvény s az igazság.
Csak annyit fűzhetünk e sorokhoz, hogy nem hisszük, hogy szándékos tüntetésről volna szó. Egyebekben várjuk illetékes helyről a választ.
Már a „Tiszántúl”-ban furcsább dolgot olvasunk.
A lap Plósz miniszter nagyváradi tartózkodásáról írva, a következő kis kitérést teszi:
Érdekes hogy a királyi tábla elnöke, Ritoók Zsigmond mindezideig fölöslegesnek tartotta a gyászlobogó kitűzését s csak mikor a miniszter megjött, akkor jelent meg a gyászlobogó a táblán.
Hát bizony ez elég érdekes, mert a lobogót egyáltalában nem volt volna szabad kitűzni. Ha vajon kitűznék-e egy kálvinista pap vagy egy rabbi halála alkalmából? Félre nem érthetnek bennünket. Részt vettünk teljes gyásszal Schlauch bíbornok halála alkalmával a nagy és általános gyászban. De a dolgokat veszedelmesen összezavarni: nem engedhetjük. Az igazságszolgáltatás palotáinak miközük sincs bármilyen érdemes papok elhunytához. Plósz miniszter magánemberként jött el a temetésre. A tábla bírái is részt vehetnek a gyászban külön-külön, de a felekezetesség veszedelmétől legmentebb institúciónkat, a magyar igazságszolgáltatást, nem akarjuk látni ilyen szerepekben. Ennyit kötelességünk volt kijelenteni.
Nagyváradi Napló 1902. július 16.
