195. A POSTA ÉS A GOTTERHALTE
195. A POSTA ÉS A GOTTERHALTE
– Távirat, melyet nem kézbesítettek –
A magyar királyi posta és távirda vezetői megsokallták azt a sok dicséretet, amellyel jó szolgálataikért úgy a nagy közönség, mint a sajtó folytonosan elárasztja. Olyasmit cselekedett a budapesti igazgatóság, ami méltán megrovásra teszi érdemessé, mert a cselekedetével a hazafiatlan, sőt magyarellenes áramlat szolgálatába szegődött. A budapesti távíróhivatal nem továbbított egy, minden magyar ember által csakis helyeselhető táviratot. A távíróhivatal főnöke írta alá az erre vonatkozó végzést, tehát a megrovásból ki kell vennie neki is a részét, de a végzésben benne van, hogy felsőbb rendeletre, tehát nyilvánvaló, hogy a kormány a felelősségre vonandó éspedig elsősorban.
Az történt, hogy Nagyváradon tudvalevően Halász Lajost megfosztották a tiszti rangjától, azért mert tartalékos tiszt létére nem vette le a kalapját a Gotterhalte hangjaira. Az Irányi Dániel asztaltársaság – amikor ennek hírét vette – a következő táviratot adta fel a budapesti távíróhivatalban:
Halász Lajos szerkesztő úrnak,
Nagyvárad
Hóhéraink himnuszával szemben tanúsított hazafias magatartásáért fogadja az Irányi Dániel asztaltársaság mai összejövetele alkalmából elvtársi üdvözletünket.
Seffer László, Solymosi Márton, Szücs István
Az Irányi asztaltársaság tagjai természetesen abban a hiedelemben voltak, hogy Halász Lajos megkapta a táviratot s bizonyára azt hitték, hogy legközelebbi összejövetelükön az elnök Halász szerkesztő köszönő táviratát fogja felolvasni. Nem úgy történt. Halász nem köszönhette meg a táviratot, mert meg sem kapta. Nem kapta meg, mert a budapesti főfőposta nem továbbította, mint államellenes tartalmú táviratot.
Az asztaltársaság igazgatósága a budapesti főposta- és távirdahivataltól a következő átiratot kapta:
7149. sz. M. kir. Központi Posta és Távirdahivatal.
Az Irányi Dániel asztaltársaság Tekintetes Elnökségének
Budapest Királyi Pál utca 7. sz.
Értesítem az asztaltársaság Elnökségét, hogy a f. évi június hó 28-án Seffer, Solymosi és Szücs aláírással ellátott, Halász Lajos lapszerkesztőhöz Nagyváradra intézett 38202 távirat, miután annak tartalma a Távirdaüzleti szabályok 3. §-ába ütközik felsőbb rendeletre továbbítható nem volt.
Budapest, 1902. július 8.
A kir. központi posta távirda főnöke h:
(olvashatatlan aláírás).
A „felsőbb rendeletre” való hivatkozás nyilvánvalóvá teszi, hogy a főnök úr jónak látta felsőbb hellyel közölni a távirat szövegét s a felsőbb helyen – Széll Kálmán miniszterelnök úr nagyobb dicsőségére – államellenesnek kvalifikálták a tisztán hazafias táviratot. Az a bizonyos 3. § ugyanis az államellenes és erkölcstelen tartalmú táviratok továbbítását tiltja meg.
Valóban nem tudja az ember: az undor vagy a nevetés a helyesebb válasz erre a kormányintézkedésre. Mi van abban a táviratban? Az, hogy a Gotterhalte a hóhéraink himnusza? Nos, ki vonhatja ezt kétségbe? Nem azoknak a himnusza-e az a gyűlöletes nóta, akik az aradi vértanúkat bitóra juttatták, akik a börtönöket magyar hazafiakkal rakták teli?
Széll Kálmán sokat ígért a kormányra jutásakor s jutása előtt, de vajmi keveset tudott ígéreteiből teljesíteni, valóra váltani. Legjobban azt hangoztatta, hogy a jog, törvény és igazság korszakát fogja megteremteni. Ugyan hol a jog és törvény, ahol az igazsággal így bánnak el. Mert felsőbb rendelettel el lehet ugyan fogni egy hazafias táviratot, de a históriát megmásítani nem lehet s a történelmi igazság mindig az marad, hogy a Gotterhalte nem a magyarok, hanem a magyarok hóhérainak a himnusza.
Nagyváradi Napló 1902. július 29.
