224. A MENYEM
224. A MENYEM
– Premier –
Nem csodálkozunk a „Menyem” nagy sikerén. Carré és Bilhaud urak tudták, mit csinálnak, s ismerték a közönséget is, azt az igazán internacionális közönséget, melyet legjobban meg lehet kacagtatni a körülötte folyó élet kis, de nekik nagyon nagy eseteinek kifigurázásával. Tomobolt a jókedv, harsogott a kacagás tegnap egész este a színházban s bizonyos, hogy kasszadarab lesz a „Menyem”.
Hogy mi a darab? Vígjátéknak nevezik a szerzői. Voltaképpen pedig dramatizálása a legmulatságosabb anyós vicceknek. A francia színpadi írók nem félnek az ócska ötletektől. Úgy tálalják fel őket, hogy frappánsoknak, újaknak tetszenek. A „Menyem” anyóstörténet. Néhol talán kissé bizarr, borsos, de bolondosan kedves, vidám, kacagtató mindig. És még egy nagy érdemük van a darab íróinak. Ezek nem fáradnak el a második fölvonásban. Jól gazdálkodnak. A darab mulatságossága egyre nő. A harmadik fölvonás olyan páratlanul ötletes és kedves, hogy magában sokat ér. Mindezt pedig a kipróbált anyóstémán s a mindig hatásos anyósvicceken kívül pompás alakjaikkal viszik véghez a szerencsés kezű szerzők.
Az előadás igazán a legjobbak közül való. Kész, egybevágó s jókedvű, mind a darab. Benkő Jolán rettenetes anyós s ennél több dicséret nem kell. Finom és ízléses E. Kovács Mariska a címszerepben. László Irén intelligens s nagyon jó a könnyebb és vidámabb környezetben is. Kulinyi Mariska ügyes szobaleány. Az urak közül Krasznay és Tóth Elek igen kitűnők s a darabot ők ketten képesek volnának sikerre vezetni. A mindig nagyon jó Bognár, Dési, Bérczi és Szatmáry szintén dicséretre érdemes részesei a sikernek. Pénteken megismétlik a darabot.
Nagyváradi Napló 1902. november 19.
