142. NAPSUGÁR A SZÍNHÁZ FÖLÖTT
142. NAPSUGÁR A SZÍNHÁZ FÖLÖTT
– Színügyi bizottsági ülés üdvözlésekkel –
Úgy látszik, a Virágvasárnap csakugyan meghozta a Szigligeti Színház reneszánszát. Napsugaras világ van a színház táján, a színházban, még a színügyi bizottságban is. A színügyi bizottság tegnap tudniillik ülést tartott. Gratulációk özöne volt ez ülés. Gratuláltak az elnöknek, dr. Hoványi Gézának, kinek a legbékésebb boldogságot, a családi tűzhelyt is a színház nyújtja most egyik ünnepelt sztárjának föláldozásával. A gratulálók szónoka, Rimler Károly, kérte Hoványit, maradjon azért tovább is vezérmunkása a közügyeknek, elsősorban a színügynek, melyért olyan lelkesen s olyan sokat munkált. A boldog ember másokat is meghatni tudó kedves meghatottságával ígérte meg Hoványi Géza, hogy tovább is a régi szeretettel és lelkesedéssel szolgálja a fórumot s a színészetet mint a legjobban szívéhez nőttet.
Aztán Somogyi Károly körül indultak meg a gratulációk. Részben hangosak és ünnepélyesek, részben a halkak és pajkosak, melyek főként a színház egy kicsi, két kicsi, sok kicsi nőire voltak hízelgők. Általában mindenki nagyon szerencsésnek mondotta a társulat fölfrissítését. Dicsérték a beterjesztett műsortervezetet is.
Mindent dicsértek. Csak egyet nem. S ezt az egyet mi sem fogjuk. Fölszólalás történt, s mi is a nagyváradi igazán intelligens, jóízlésű közönség nevében kikérjük magunknak, hogy bárki is chambre separée-kba, orfeumokba, kaszinói pártokhoz s lóverseny gyephöz stb. illő hangulatokkal jöjjön és ágáljon a színházban. A színház nem az én, te, ő, mi, ti, ők mulatsága. A színház a nagyközönségé. S ezt demokrata módon kell és köteles mindenki ér[te] ni. Csinos arcú és lábú hölgyikék iránt tessék másutt leróni a hódolatot, nem a színházban. Az állóhely és karzat nem mer magátul megvadulni, de bátorítják. A megvígasodott színházi élet nem követeli a tombolást.
És tessék elhinni, hogy a Népszínházban ez inkább lehetséges, mint Nagyváradon. Mi keletebben fekszünk, de nyugatibb formák szerint akarunk élni. Tessék Budapestet elhagyni, s nyugatabbra menni. Bárhol is kidobják azt, ki a maga mulatságával a másokét zavarni meri.
Nagyváradi Napló 1903. április 17.
