163. A KEDVES BÁN
163. A KEDVES BÁN
Milyen változása az időknek!… Mennyire megdolgozták néhány év óta a magyar talajt a reakció számára! Alig itt-ott szólal egy hang a kedves, a mindenkit meghódító bán s az ő általa közeledő veszedelem ellen. Apponyiék, a mágnások, a néppárt örvendeznek. Bartha Miklóst utasították üdvugatásra. Csak a Kossuth-párt egy-két igazi liberális embere, Bánffy Dezső és néhány híve, és a – szociáldemokraták mernek nyilatkozni a kedves bán ellen. A római és bécsi reakciót együtt hozza Magyarország számára a kedves bán. Mert így akarja a király, s Ferenc Ferdinánd is kijelentette:
– Ungarn muss zurückerobert werden!
A magyar alkotmány, e gyönyörűséges papíralkotmány egyik tényezője helytartót küld ki.
Hát kérdjük: csak egy tényezője van ennek az alkotmánynak? Hol a másik, vele egyenrangú, a szintén szuverén, a népakarat kifejezője, a parlament?
Nincs! Parlament van, de nem szuverén, nem egyenrangú, mert nem a népakarat kifejezője!
– Csak van, aminthogy alkotmány is van – a papíron. De nincs, aminthogy alkotmány nincs – a valóságban. És ezért jöhet és jön a bán. Mit hoz, azt még senki sem tudja. Mit akar vinni, azt mindenki tudja. A katonai javaslatok kellenek neki vagy most rögtön, vagy jövőre. Ezzel a programmal jön, ezért küldték.
Ha ez az ember nem volna az, aki; ha nem volna vad despota, vérengző kényúr, milliószoros átokkal megvert zsarnok – ha fennkölt lelkű, tiszta lelkiismeretű, becsületes szándékú politikus volna, akkor is vissza kellene kergetni ezen törekvése miatt.
A nép nem azért tiltakozott a katonai javaslatok ellen, mert Széll nyújtotta be őket, és nem fog kevésbé tiltakozni ellenük, ha bárki más veszi át őket Szélltől.
A katonai javaslatok önmagukban merényletek a nép életérdekei ellen, önmagukért kell hogy visszautasíttassanak.
De ehhez járul, hogy a katonai javaslatoknak az új kormány által való fenntartása a kormánybukás után nem alkotmányos tett.
Kettős a sérelem tehát, amellyel megrakodva hozzánk jön a bán.
Lehet-e vele szemben más feladata az ellenzéknek, mint a legridegebb, legkönyörtelenebb tagadásé? Szabad-e az ellenzéknek csak egy percig is gondolni arra, hogy alkuba lépjen a bánnal?
Nem. És árulás volna, ha megtenné.
Az ellenzék kezében van most az ország politikájának sorsa. Rajta áll most: érvényesülhet-e az alkotmány egyik tényezője a másik fölött, vagy érvényesül-e mindkét tényező szuverenitása.
De más feladata is van most az ellenzéknek. Rajta áll most, felismerni egy nagy igazságot és levonni tanulságait. Tanulságokat, amelyek a legértékesebbek és legfontosabbak az egész valóságban.
Az igazság az, hogy a magyar alkotmány csak papirosalkotmány. Mert hogy az ellenzéknek az alkotmánysértő törekvésekkel szemben most módjában áll megvédeni az alkotmányos egyensúlyt: az csak véletlen. Szerencsés véletlen, amelyet ki nem használni árulás volna, de egyúttal oly véletlen, amely csak az alkotmány lényegének megsértése, az exlex által válik lehetővé. Nem kötelessége-e tehát az ellenzéknek ezt a véletlent arra kihasználni, hogy magát a gyengébb alkotmányos tényezőt, a parlamentet erősítse a jövőre nézve, hogy véletlenek nélkül is ellentállóképes legyen? Kötelessége. És ezért, ha jön a bán, ezzel a jelszóval kell találkoznia a parlamentben: félre a katonai javaslatokkal, ide a parlamenti reformmal!
A bán a reakciót hozta magával. A rómait, a bécsit, a katonait, a politikait, a társadalmit. A kedves bán és a jövendő ellen csak egy módon lehet védekezni. A parlamentet meg kell erősíteni a néppel.
Nagyváradi Napló 1903. június 24.
