180. SZÍNHÁZI TARKASÁGOK
180. SZÍNHÁZI TARKASÁGOK
Mindig ilyenkor, forró, de félig őszt lehelő augusztusi napokban lep meg bennünket valami különös betegség. Nevezzük tán morbus theatralisnak vagy theatralgiának. Mindig ilyenkor. Bármerre járjunk is. Ózonos, hűs tájakon vagy égesztő városi utcákon. Egyszerre csak a premier-esetek hangulatához hasonló valamire szomjazik a lelkünk, masztix-szagot orrontunk, s fülünkben operettmelódiák csengenek. Ilyenkor kitör a mai kultúremberből a színházi smokk. Színházi históriákat vár a publikum, s firkál a zsurnaliszta. Ilyenformán teremnek meg e most olvasott sorok is mint szimptomái a morbus theatralisnak. Ám egy kicsit szégyenkezünk. Tehát csak egypár apró színházi esetet hordunk itt egyelőre csak össze, szólván egy-két volt nagyváradi színészről. Például mindjárt Székely Irénről. A múltkor azt jelentettük róla, hogy a Király Színházba szerződött. Azóta a szegedi lapok szinte egyebet sem tesznek, mint ezt cáfolgatják. Hozzám az a hír jön, hogy Székely Irén valóban Budapestre szerződött, Beöthy László színházához. De ez egyelőre szigorú titok. Szegeden azt még nem szabad tudni. És emlékeznek Irén hercegnőre, a bájos ezüsthajú Bilkey Irénre, ki egy-egy szerepében a pompás reminiszcenciák viharzását keltette fel azokban, akik Pálmay Ilkát fiatal leány korában látták. Varázsos talentum volt ez a kis szubrett-primadonna, ki egyszer csak hűtlenül, hirtelen itthagyta Nagyváradot. Most pedig olvashatják a lapokban, hogy Korond székely gyógyfürdőn Nagy Imre igazgató vendégszerepelt öt estén át, s a direktor jutalomjátéka alkalmából a vándorló színészek támogatására nagyszabású hangversenyt rendeztek a fürdő dilettánsai és hivatott művészei. A sikerült hangverseny műsorán ének, zene, szavalat, táncok szerepeltek, s a műkedvelő úrasszonyok közül különösen kivált dr. Nagy Albertné… Dr. Nagy Albertné = Bilkey Irén. A kis ezüsthajú primadonna, Irén hercegnő férjhez ment dr. Nagy Alberthez, az ismert budapesti orvoshoz, s ma már csak műkedvelőként lép föl a deszkára, mely egy-két év alatt az ő számára annyi babért termett… Az igazi színésztalentumot még a házasság sem tudja egészen lekötni. Sőt a halál sem. Komolyan. Lám, Kürthy Margitról, erről a nagy tehetségű nagyváradi színészleányról pár hónappal ezelőtt azt írták a lapok, hogy haldoklik. Most vidáman, egészségesen, virulva nagy sikerek után és nagy sikerekre készülve vakációzik itthon, Nagyváradon addig, míg a győri szezon kezdődik. A fiatal művésznő a jövő szezonban a Nemzeti Színházban fog vendégszerepelni. – Sokan emlékeznek bizonyára Madas Pistára, ki pár hónapig segédszínésze volt a Somogyi társulatának. A fiatal, ügyes színész most Tordán játszik egy társulattal. Mint a Lovassy Andor tordai lapja írja, a napokban „Pry Pál” került színre Madas Pista állítólagos jutalomjátékául. A népszerű naturbursnak koszorúbafont naturszeletet, virslit és sonkát bocsátottak le a zsinórpadról és egy zacskó pénzt, sokak szerint 20 koronás aranyakat, mások szerint hitvány egy filléreseket dobtak fel a színpadra. Szóval Madas Pista sikereket arat. Volt és jelen nagyváradi színészekről még volnának érdekes írnivalóink. De egyelőre a morbus theatralisnak kitöréséből talán elég…
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 11.
