182. ZICHY JÁNOS A KIRÁLYNÁL
182. ZICHY JÁNOS A KIRÁLYNÁL
Ez már beszéd. Miért is bolondítsuk egymást. Lássunk tisztán. Úgy sem lehet azt elkerülni, ami a dolgokból kérlelhetlen eredményként folyik. A szabadelvű párt csődöt mondott. Ferenc Ferdinánd jó sokáig tárgyalt a királlyal, mielőtt a király elindult volna a veszekedett és istentelen rebellisek országába. És gróf Zichy Jánost fogadni fogja a király. Ezek után talán már ne húznók a dolgot. Mit akar még az úgy nevezett szabadelvű párt?
Azok között, akiket a király meg fog hallgatni, ott vannak gróf Károlyi Sándor és gróf Zichy János; az a két férfiú, akik Magyarországon a legkonzervatívabb irányt képviselik, és akik életcélul tűzték ki maguknak, hogy ebben az országban a konzervativizmus számára megszerzik az uralmat.
Íme, az úgynevezett szabadelvű párt gerinctelenségének és elvtelenségének első gyümölcse. Már mellékes a korona előtt, hogy tanácsadói szabad vagy nem szabad elvet vallanak-e; a korona már a szabadelvűségben nem lát biztos támaszt és szóba áll olyanokkal is, kiknek meghallgatása valóságos pofon az egész kormánypártnak és világos dezavuálása a párt által bitorolt névnek.
A szabadelvű párt eljutott végre oda, hogy fittyet hánynak neki és lenézik. Igaz, hogy most sem Károlyi Sándor, sem Zichy János nem fog megbízatást kapni kabinetalakításra, de meghallgatásuk azt jelenti, hogy már kormányképesek, és egy-két fordulóra már kezükbe juthat a gyeplő. Nagy kár, hogy nem mindjárt most. Nagyon szerettük volna látni, ha a szabadelvűeknek csúfolt elvtelen pretoriánusokat már most kiebrudalták volna a kormánypártból, méltó jutalmul azért a hazafiatlan, gyalázatos magatartásért és politikáért, melyet évek óta folytatnak.
Tisztességesebb és becsületesebb politika a nyílt reakció, a legszélsőbb konzervativizmus, a legfeketébb ultramontánizmus, mint ez a pipogya, hazug, tehetetlen szabadelvűség, melynek cégére és leple alatt úgyis orgiákat ül az antiliberalizmus minden válfaja.
Most majd megindul a rúgkapálás, hogy mentsenek meg, amit még menteni lehet; de hiába. A lavina megindult, és el fogja temetni mindazokat, akik kellő időben nem emeltek ellene védgátakat. Széll kormánya volt a szelíd átmenet, Apponyi kormánya lenne a középút és gróf Zichy Jánosnak immár közelgő kormánya lesz a betetőzés.
Régóta nem hiszünk ennek a pártnak a szabadelvűségében.
Az egyházpolitikai javaslatok tárgyalása alatt lobbant fel utoljára ebben a pártban az elv; azóta lelohadt, elhamvadt; azóta a többség az elvetlen gárda, melyet csak a hatalom birtoklása lelkesített és semmi egyéb.
A reakció bevonult a Lloyd-klubba, és ott kényelmesen, otthonosan terpeszkedik; az ország legsötétebb elemei, a szabadelvűség legnagyobb ellenségei ott hűsölnek a szabadelvű lobogó alatt, és azokat az embereket is, akik valaha igazabban síkraszálltak a szabad eszméért, lenyűgözte a reakció, az agrárizmus, a klerikalizmus és az ultramontánizmus.
A szabadelvűség mint a többség elve megszűnt. A kormánypárti tábor ezt évek óta tagadta és takargatta, de íme, a mostani kormányválság hirtelen és élesen belevilágított a sötétbe, és immár nem lehet tagadni, hogy a szabadelvűségnek befellegzett. A szabadelvű párt így vigyázott a szabadelvűségre: Köszönje meg neki a nemzet. Gróf Zichy János a királynál. Éljen! A komédia nem tart már sokáig. Aut-aut. Rövid idő múlva tisztán látunk, és azok, akik igazi szabadelvűek, tudni fogják, hogy áll a bál, s hogy harcba kell menni…
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 19.
