183. „KERESZTÉNY MAGYAR IFJAK”
183. „KERESZTÉNY MAGYAR IFJAK”
A mi derék, kemény és engesztelhetetlen ellenfelünknek, Pálffy Bélának szeretjük a tüzes, kuruc, erős magyarságát. Ez a kuruc magyarság sokat expiál előttünk munkálkodásának azon hatásaiból, melyeket mi veszedelmeseknek, károsaknak tartunk. Ezúttal nem szólunk Pálffy Bélához, a klerikális újságíróhoz, de szólunk Pálffy Bélához, a nagy talentumú, tüzes magyarságú férfiúhoz. Gyönyörű beszédet mondott Pálffy Béla a honvédhadapród iskola tisztavatásán, mely nagy ünnepe volt minden magyar embernek e lázas időkben, mikor nemzeti hadsereget akar a vészt sejtő nemzeti géniusz. Mondja meg nekünk Pálffy Béla, szabad-e ilyenkor darabokra bontani a magyarságot? Ő „keresztény magyar ifjak”-nak szólította az új katonákat. Szabad-e a kuruc-brigád mániát ilyenkor is szabadjára engedni? Azt jelenti ez a címzés, hogy csupán a keresztény magyarok a magyarok, s a keresztény zsidó fölvilágosodott vagy mondjuk pogány magyarok? Szabad-e közelgő veszedelmek előtt exkommunikálni pár millió becses magyar erőt? Olyan erős volna a magyarság, hogy monopóliumot lehet belőle csinálni. Vagy a hadsereg csak a keresztényeké, s csak azok védelmére való? A kereszténység-e az elsőbb vagy a magyarság? Szabad-e ma felekezeteskedni? Harag nélkül kérdezzük ezt a mi nemes ellenfelünktől, kiről tudják, hogy tüzes, intranzigens kuruc.
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 20.
