153. VILÁG-RULETT
153. VILÁG-RULETT
Az orosz Monte-Carlo fehér lobogót tűzött ki. Sprengolta a bankot a merész japáni játékos. De aggódni ne tessék. Van még némi kincsük Blanc úréknak. A fehér cár megtölti arannyal egy éjszaka alatt a maga bankját. Türelem. Holnap már újra kezdődhetik a játék.
Portsmouth-ból, Amerika földjéről, ezt üzeni a világpolitika partnereinek Witte. Hogy ez az üzenet cinikus? Kár ilyen szentimentálisnak lenni. A Fáraók előtt is így volt. A Fáraók óta is. Nekik ez játék. És trópusait honnan is vegye Witte? A nagyhercegek automobiljai ott nyargalásznak a Côte d’Azur-on. Az orosz arisztokraták a Rivierán élnek. Az orosz tízezrek Monte-Carlót látják az élet elefántcsont-tornyának. Tehát legyilkoltak néhány százezer embert messze Keleten? Nincs egy szál hajódeszka és egy árva rubel? Sebaj: ez a játék. Monte-Carlót nem kell félteni. Blanc urat sem. A fehér lobogót kitűzzük. Witte fő-croupier megy Párizsba pénzért. Megy Amerikába. Közben egyezkedni próbál a szerencsés játékossal. De az egész csak komédia.
Hát ezek után csak tessék bizakodni. Rooseveltnek kell lenni annak, aki reménykedik. A szigorú kis Komura alighanem már is únja a komédiát. Már csak a methodista papok veszik komolyan a dolgot. Ők imádkoznak az amerikai templomokban. Ez az imádság tartja az orosz–japáni béke sorsát. Holott amúgy igazában még szóba sem álltak egymással Komura és Witte.
A partnerek pedig ezt tudják. És készülnek a folytatásra. Csakugyan a játéktermek őrült idegessége szabadult a világra. Míg az orosz Monte-Carlo fehér lobogóját libegteti a szél, a legidegenebb, legtarkább lobogók bókolnak egymásnak.
Az angol Portsmouth nem vár semmi jót az amerikai Portsmouthtól. A francia bank még pénzt ígér Wittének. A francia flotta szerelmesen szalad angol vizekre. Feledve Jeanne d’Arc, régi gyűlölet, Napóleon-buktatás, Fashoda Egyiptom. Franciaország megöleli Japán barátját, orosz imádójának legféktelenebb gyűlölőjét, Angliát. Nomen est omen. Babonásnak kell lennie az embernek. Ez is Portsmouth-ban történik.
Kinek fájhat ez legjobban? Akinek Meteor yachtja ott van az üdvözlő yachtok között. A nagy rulett-játékosnak, a német császárnak. És mikor Cambon nagykövet a legtüzesebb tósztot mondja virágos fedélzetén a Victoria and Albertnek, Kielből akkor röpítik világgá a paprikás hírt: új tengeralattjáró hajói vannak a német tengerészetnek, csodálatosak, nie da gewesen tökéletesek.
Monte-Carlót mondott Witte? Mintha ő ismerné legjobban a világpolitika szent levegőjét. A kis körbeforgó golyó megbolondult. Egy makacs játékos leigázta a szerencsét. És elveszti a fejét mindenki. Érzi, hogy játszani muszáj. És remeg. Fölfordult minden józan esély. Hajrá. A játékasztal körül a legkomplikáltabb, legbolondabb társulások kötődnek. Mindenki társul mindenkivel. Mindenki be akar csapni mindenkit. Verejték ül a homlokokra. Dante árnyéka jár itt.
A Fáraók játszanak. És néha népek állnak mögöttük. Játszanak. Az orosz Monte-Carlo rendezi a legújabb világ-rulettet. Körülötte a legfurcsább játékos-összeesküvések várnak. Lesz-e pénz? Likvidál-e nyomban a játékbarlang? Avagy maga erejéből és szántából akar rohanni a csődbe?
Az egyik Portsmouth-ban Komura és Witte nem értik egymást. Még fizikailag sem. Witte csak franciául, Komura csak angolul tud. A másik, az európai Portsmouth táján pedig franciák és angolok néznek félre ölelkezés közben. Faîtes votre jeu, messieurs. A világ-rulett alighanem újra kezdődik holnap reggel. Egy bizonyos. Játszani muszáj. Mintha vad ördögök dirigálnák most a világot. És csak az fog nyerni, aki játszik. Aki elég ravasz lesz, hogy mindenkit becsapjon…
Tudvalevő, hogy mi, Ausztria–Magyarország, nem kaptunk helyet a játékasztalnál. Mi nagyon becsületesek vagyunk a hazárdhoz. Meglássa bárki, hogy a legfrissebb hírt is le fogják cáfolni. Nem fognak találkozni királyunk és Vilmos császár. Mi amolyan szalma-partnerek vagyunk, akik akkor is vesztünk – ha nem játszunk.
Budapesti Napló 1905. augusztus 10.
(A.)
