42. EGY ÉRTÉKES KÖNYV
42. EGY ÉRTÉKES KÖNYV
Ábrándozó lelkű nép vagyunk. Amennyire nem szeretjük az ideákat, éppen annyira ideálisak és élhetetlenek az élet fölfogásában. Nekünk kész veszedelem, ha elénk messze, fényes terveket rajzolnak. Letesszük a kalapácsot, kapát, méterrudat, ecsetet, tollat. És azt hisszük, hogy kész és megérkezett valóság az, ami – álom. Élelmes nációkat helyes dolog álmokkal lakatni, élhetetleneket bűn. Valaki arról ír, hogy harminc millió magyar a cél. Egy hét múlva már úgy viselkedünk, mintha harminc millióan volnánk. Egy más valaki Nagy Lajos magyar birodalmát akarja föltámasztani, mi rögtön látjuk magunkat Európa homlokán tombolni. Eközben egyre sötétebb lesz a magyar ég. Lelki és anyagi nyomorúság mindenütt. Véreink ezrével vándorolnak ki. Az országot pedig birtokolja néhány ezer úr. Még a mi híres politikai talentumunk is – negatív. Még élünk, mert nem vagyunk könnyen emészthetők.
Ezt elüljáróban mondjuk el, mikor egy érdekes könyvről akarunk néhány szót szólni. Könyvről, mely szintén messze terveket rajzol a magyarság elé, de ez álomszerűen, poétaian merész, grandiózus terveket megalapozza zseb- és életismerő józansággal. Tudja jól a könyv írója, Rácz Gyula, hogy mik a mi gyöngéink. De talán nem is jól mondjuk. Ő maga is talán magyar temperamentum, legalább is abban, hogy megittasul az álmoktól, de ezt szinte tudatosan cselekszi. A messze, nagyon messze jövendőt csak azért vetíti elénk úgy, ahogy él az ő álmaiban, mert egészen szárazon, hideg hangon nem akarja elmondani a maga igazságát, amely ez: Gazdasági önállóság nemzeti és világgazdasági függetlenségünk megalkotója. Ez a könyv címe is.
Gondolkozó és igazi író írta ezt a könyvet. Ha jól informáltak bennünket, Rácz Gyula a Társadalomtudományi Társaság vitáira készült e könyvbe foglalt gondolataival. De gondolat gondolatra halmozódott, ő pedig különútra jutott. Így készült el ez a könyv, ez az érdekes könyv, melyben egy gondolkozó magyar ember, aki látja a világimperializmusra törekvő nagy világküzdelmeket, aggodalommal, ésszel, szeretettel, sóvárgással akarná elhelyezni a maga nációját is a félelmetes jövendőben, mely csak a nagyoké, gazdagoké, erőseké lesz. „Magyarok, vigyázzatok! Ha ti még mindig nemzetiszínű katonanadrág-zsinórért, magyar királyhimnuszért s több efféléért kockáztatjátok a nyakatokat, mikor a titánok modern harca előtt áll a világ, úgy elmúltok, mintha sohse éltek volna itt magyarok.” Mintha ez szólna Rácz Gyula minden sorából. De viszont megrajzolja, hogy mik lehetünk. A világárasztó németség és szlávság mellett harmadik európai tényező, a Balkán gazdasági meghódításával, vezetésével.
Mikor a jövendőbe néz, minden nagy csodával számol. Mert minden jövendő csodákat hoz. Látja a Habsburg-monarchia teljes fölbomlását is természetesen például. Az oroszsághoz római műveltségük miatt nem csatlakozó cseheket és lengyeleket, kik felett talán Habsburgok uralkodnak majd. Németország az osztrák-német földdarabokért s Triesztért orosz Lengyelországot is megszerzi a Habsburgoknak. Ilyen eshetőségekkel is számol a könyv írója, aki a meglevő világhatalmak jövő fejlődését és a magyarság jövőjét összevetve vizsgálja. Felemelkedik a világpolitika grandiózus magaslataira: egyszerre tekinti át a múltat és jövőt. Számításba veszi a pángermanizmusnak és pánszlávizmusnak a Duna völgyére való vágyakozását; a világszerte kolóniákat alapító németség és oroszság világgazdasági törekvéseit; Ausztria jövő felbomlását és a németséghez való csatlakozását; a kozmopolita szocializmus törekvéseit. Elősorolja a nemzetiségek beolvasztásának, a nemzeti egységek kialakulásának akadályait. És kitűzi végül a pozitív alkotásnak, produktív munkának politikáját; a gazdasági önállóság megteremtését először. Azután a „Dél-európai magyar gazdasági uralom” kivívását a Balkánon.
Politzer Zsigmond és Társa kiadásában jelent meg ez a nagyon érdekes könyv, mely minden politikust, minden újságolvasót érdekelhet. És minden magyar embert. Érték, esemény minden okos szó és betű, mely fülünkbe kiáltja, hogy dolgozni kell, művelődni és gazdagodni. Mert nem a nemzetiszínű zsinór, de a perszonalis únió sem ad életet. A népeket válságosabb idő nem kerülgette még. Most csakugyan a lenni vagy nem lenni a kérdés.
Budapesti Napló 1905. március 5.
a.
