79. SZERELEM A HARCTÉREN
79. SZERELEM A HARCTÉREN
Ribáry vagy Varga Ottó könyvében keveset tanulhatunk róla, de tessék elhinni, hogy igaz: Venus a harctérre is követte Marsot rendszerint. Meghalni valami túlságos nagy vággyal sohse vágyott az ember. Szüksége volt e tény előtt egy és más részegségekre. Szegény orosz katonáknak ott messze Mandzsúriában szintén nem akarózott csak úgy józanon elpusztulni. A japániaknak könnyebb és szerencsésebb diszpoziciójuk volt. Ők megrészegedhettek szent hazaszerelmüktől s lelküknek sokféle drága babonáitól egyaránt. Az oroszoknak nem adatott ilyen könnyű részegség. A tiszturak próbálkoztak mummal, a közvitézek vutkival, amíg telt. Nem kaptak elég mámort, s nem csoda, hogy tízszer erősebben vágyakoztak nők után. A férfiéletnek két nagy óriása bírkózott hát itt: a Nő és a Halál. A halál közelségét szegény orosz katonákkal csak a nő közelsége tudta egy kicsit feledtetni.
Hír jön arról újra, hogy Venus milyen népes táborral szárnycsapatoskodott Mandzsúriában. Nemcsak Cirill nagyhercegnek voltak barátnői, de például Alexejev alkirálynak nem kisebb nő vitt mámort a legjavából, mint Otero, a szép Otero, a híres, kiváló spanyol–francia, táncos dáma. Igaz, hogy a szép Oterót az irgalom vitte ki, mert ő a sebesülteket akarta csak ápolni, de a vége a dolognak mégis botrány lett. Miként botrány lett Szaharov tábornok esetéből, ki a harctéren egy másik szép ápolónő szemeiért még a bigámiától sem rettent vissza. És balga hit azt hinni, hogy Kuropatkin az ő szigorúságával teljesen száműzni tudta volna Venust Mars mellől.
Ismeretes, hogy egy-egy háború idején valóságos özönlésben tartanak a harctérre minden világrészből a vállalkozó, kegyes tervű – ápolónők.
Ha csak francia újságírók írták volna, könnyű volna nem hinni, de angolok s amerikaiak is írták, hogy a japáni seregben is volt baj hasonló. Még Wallenstein sem tudta nőgyülöletre szoktatni a katonáit. Valószínű, hogy előtte pár ezer évvel sem volt másként ez a dolog. De sőt.
Harctéri tudósítók írják, hogy közkatonák sokszor kenyér helyett szívesebben vesznek olcsó, szerelmes regényt vagy képet. Mikor az ember a halál torkában van, drága előtte a legkisebb földi illuzió is.
A japániakról különben hoztak az újságok egy érdekes más ilyen hírt is. A japáni férfinak csodálatosan nagy a szimpátiája a – kínai nő iránt. A kínai férjek tudják régen, és sokszor siratták ezt már meg. Ez talán még a japáni–kínai szövetség ügyének is árthat. Ilyenformán a sárga veszedelmet is késleltetheti, ha van ilyen.
A szerelem ott van a harctéren. Mandzsúriában is. Mindenütt, ahol a halál ott van, pedig a halál mindenütt jelenvaló.
Budapesti Napló 1905. április 22.
A. E.
