81. PARLAMENT A FÖLD ALATT
81. PARLAMENT A FÖLD ALATT
Ez is Oroszországban történt. A Romanovok birodalmában ugyanis már régi idők óta nem igen esődnek banális esetek. No hát ez sem banális.
Kiderült, hogy Oroszországnak parlamentje van. A parlament nem régen ült össze. Írók, tudósok, iparosok, kereskedők és a többi voltak a tagjai. Egy teljes és tökéletes parlament. Úgy tervezték, akik csinálták, hogy előbb vagy utóbb csak jön a nagy égszakadás. Valami iszonyúság történni fog. Kell, hogy történjen. Mikor aztán feje tetején áll a szent birodalom, ők hirtelen előállnak:
– Orosz nép, íme a ti konventetek. Ezennel folytatjuk a tárgyalásokat.
Mindenképpen titkos választás után ült össze az orosz parlament. A föld alatt. Egy pinceszerű, rejtett teremben. Ideális parlament volt. Nők is kaptak benne helyet.
Megjegyezzük, hogy ez a világ legkomolyabb dolga. Ez a parlament nagyon komoly dolog volt. Terhes mindennemű parlamenti miazmáktól. Mindjárt az első ülésen hevesen csaptak össze a pártok. Az alkotmányos konzervatívek ültek jobboldalon. A forradalmi szocialisták a szélső-jobboldalon. Közöttük tarka pártok. Talán éppen csak a koaliciót nem ismerte ez az egyébként ideális parlament. Második napon a revolúcionáriusok bejelentették az obstrukciót, mivel szónokuk szerint a jobboldali pártok a cári udvarral trafikálnak. A jobboldalon nagy volt a méltatlankodás. Fölvették a nekik dobott kesztyűt, s hangsúlyozták, hogy rendet fognak csinálni.
Az autokrácia közös gyűlölete már harmadik napon sem tudta egy pillanatra sem kibékíteni az ellenfeleket.
Negyedik napon már avval kecsegtették egymást az emberek, hogy Guillotin mesternek van egy nagyon elmés találmánya, s nem lehet tudni, hogy melyik napon tör ki istenigazában az orosz forradalom.
Ötödik napon talán a padokat törték össze. Hatodikon talán egymás fejét. A hetediken rettenetesen izgatott ülés lehetett, mert a lárma a föld alól is kizsibongott. Jött a rendőrség, s bevitte a dutyiba az egész parlamentet.
Jó, hogy a cároknak nincsenek jó ötleteik. Mert ha volnának, Miklós cár megiratná e titkos parlament tanulságos történetét. Vagy a jegyzőkönyvét publikáltatná, ha el nem tépték az obstruktorok, s megkérdené nyomorult millióit:
– Hát ez kell nektek?
Budapesti Napló 1905. április 27.
A. E.
