96. ZARÁNDOKUTAK
96. ZARÁNDOKUTAK
Vajon merre is van Mária-Besnyő? Nincs talán messze. Annyit tudunk róla, hogy a Regnum Marianumnak ez az előpitvara. Magyar Ádám odakészül. Kegyes Jézusatyák hirdetik, hogy elvezetik a magyar férfiakat Mária-Besnyőre imádkozni. Magyar Ádám fölajánlja ott hazáját és lelkét Boldogasszonynak. Tegyen valamit értük a Nagyasszony. Magyar Ádám hazájáért és lelkéért. Mert óh jaj, úgy látszik, hogy Magyar Ádám mit sem tud értük tenni. Magyar Ádám félti a hazát. Tehát fölajánlja másnak. Fájlalja a lelkét, tehát csodaírt vár.
Ez az egyik zarándokút. A másik a Magyar Éváé. Mielőtt itt hagyna bennünket Május, a szent Tavasz legszebb leánya, elhozza ide Budapestre Magyar Évát. A magyar nők kongresszusra gyűlnek össze. Szerte az országból idesereglenek a modern idők magyar leányai s fölajánlják hazájukat és lelküket az Emberiségnek, a Világosság felé haladóknak.
Mária-Besnyőn imádkozni fognak megroskadottan, sírva, gyáván. Budapesten büszke szózatok törnek a kék májusi ég felé. Légy üdvözölve, új világ, mely megígérted a nőnek, hogy emberséges ember lehet, büszke, munkás és szabad.
Magyar Ádám lelkét tehát lesújtották a modern élet próbáltatásai. Magyar Ádám olvasót fog a kezébe, és pityereg. Magyar Ádám bevallja, hogy ő nem elég erős megvédeni a hazáját Mária-Besnyő nélkül. Szóval, csodát már az isten sem tehet. Talán a Regnum Marianum Nagyasszonya segíthet még egyedül.
Magyar Éva pedig az ő szívében a szent Tavasz minden erejét érzi. Nem énekel jeremiádot, hanem himnuszt. Hogy íme elértük a nagy stációt a mi késlekedő országunkban is. Hát lehet-e félteni egy olyan országot, melynek lelke rezonál az Emberiség minden föltörő, diadalmas ütemére? Hol a kultúra arra készül, hogy megkétszerezze ez ország népét, odaállítva a szabad férfi mellé a szabad nőt. Bennünket nem törülhet el már semmi zivatar, mert lelkeinkben íme az új kultúrának magvai csíráznak eltapodhatatlanul, buján.
Nagyszerű volna, ha Május hatalmas ragyogásában találkoznék a két zarándokút népe. A mária-besnyői és a budapesti. A mellét verő, olvasót pergető, hazáját és lelkét féltő Magyar Ádám és az emelt fejű, munkára készülő, hazájával és lelkével rendbenlevő Magyar Éva.
Mi pedig eltűnődhetünk, igaza van-e a biblikus zengésű igazságnak, hogy jaj a népnek, melynek férfiai elasszonyosodtak s asszonyaik kezelik a kardot. Vagy örüljünk, hogy legalább az asszonyaink – férfiak?!…
Budapesti Napló 1905. május 19.
A. E.
