98. UJHÁZI EDE
98. UJHÁZI EDE
Ujházi Ede a szerencsés nagyok közül való. Nem a színésznagyok, de az emberiek, művésziek, igaziak közül. Akiknek nagyságuk megállapított és bizonyos. A kiváltságosak közül való, kik élőn, fiatalon, virágos lélekkel már megépítették a maguk épületét. Mestere a magyar színpadi ábrázolásnak. Magasan fenn áll elismerés és kegy felett. Fejedelme a magyar színpadnak. És most hír érkezik Ujházi Ede kitüntetéséről. Hogyan? Úgy szól a hír, hogy a király Ujházinak a színművészet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta, s erről holnap ad hírt a hivatalos lap. Sokaktól áhított nagy kitüntetés a Ferenc József-rend lovagkeresztje. Megértjük azok örömét is, kik e kitüntetésben a magyar színművészet legfelsőbb megbecsülését ünneplik. Dehát kaphat-e Ujházi Ede előkelőbb rendjelet, mint amilyet a magyar közönségtől kapott? A megértésnek, a szeretetnek, a hódolatnak a rendjelét, mellyel adózunk mind neki, a nagy művésznek és embernek. Legalább a saját lelkünkben el kell intézni e kérdést. És mi úgy fogjuk fel Ujházi Ede kitüntetését, hogy azt nyerte Ujházi Ede, egy nagyon előkelő művésztanintézetnek, a Színészakadémiának érdemes tanára. Ujházi Edét, a művészt dekorálni nem lehet.
Budapesti Napló 1905. május 20.
