194. MIKOR MINDEN FÖLFORDUL
194. MIKOR MINDEN FÖLFORDUL
– Politikai káosz –
Ezernyolcszázhatvanegy és ezernyolcszázhatvanhét óta nem volt olyan alapos fölfordulás ebben az országban és a magyar lelkekben, mint most. Röviden: meghaltak a rideg, józan és előkelő klub-igazságok, s valókra ébredtek a malomalji és kávéházi álmok. Mosolyognak-e ma is önök, ha arról hallanak, hogy Kossuth Ferenc lesz a miniszterelnök? Úgy-e nem, még ha nem is valószínű a dolog. Nemrégiben Kossuth Ferenc is nevetett ezen. És ekkor történt, hogy egy vidám vacsorán odaígérte a magyar kultúrát Gabányi Miklósnak:
– Miklós, ha én leszek a miniszterelnök, te kultuszminiszter leszel.
És Kossuth komoly ember, aki szavát szokta tartani. Mondják, hogy Gabányi Miklós tegnap táviratozott Barabás Bélának, hogy fölös mandátumát nem szabad odaígérnie másnak, mert neki be kell jutni a parlamentbe.
Hát az nem is járná ám, hogy a magyar kultuszminiszternek ne legyen mandátuma.
*
Ha az anarchisták valamikor kormányra jutnak, olyan konzervatívok lesznek, mint amilyen a világ rendje szerint minden kormány. Csodadolog az a hatalom. Eltölti az embert gőgös, hideg, száraz előkelőséggel. Önök, ha ellenzékiek (és ma már csakugyan mindenki ellenzéki) sokat mulatnak ugye a félhivatalosok stílusán. Olvassák el ezt:
Anélkül, hogy kommentárt fűznénk hozzájuk, följegyezzük, hogy politikai körökben már különböző kombinációk vannak forgalomban a kibontakozásról. Vannak, akik azt hiszik, hogy amíg a helyzet jellegzetesebben kialakul, hivatalnokminisztérium fogja vezetni az ügyeket. Mások koalíciós minisztériumról beszélnek. Részünkről csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek a kombinációk, amily koraiak, épp oly kalandosak és önkényesek. Sem a pártok, sem az irányadó férfiak még nem foglalkoztak a jövendő esélyeivel.
Szép! Mi? Persze Önök a „Magyar Nemzet”-re gondolnak. Nem, kérjük szépen! Ez a negyvennyolcas párt egyik legharciasabb, legerősebb szótárú újságja… Két nappal a választás után. Még a legilluzionáriusabb minden várakozás és – már is. Modern bölcsek mondják, hogy nincs a világon könnyebb dolog, mint – úrnak lenni.
*
„La mariée est trop belle.” Nagyon is szép a menyasszony, mondja a francia, s úgy beszélik, ezt mondta gróf Andrássy Gyula is. Nagyon is sok, nagyon is szép ez a győzelem. A vajdáról, Eötvösről azt beszélik, hogy péntekre virradó éjjelen sóhajtozott:
Jaj, csak ne győznénk már tovább, ne győznénk már tovább…
Ellenben egy régi, ismert negyvennyolcas újságíró, nagy rendőri tekintély, nem így beszél. Másképpen:
– Kell az ember. Minden vonalon mi fogunk elhelyezkedni. A rudnay például én leszek.
*
Ez bizony felfordult világ, s persze hogy oda van minden jámbor, született, kormánypárti lélek. Ezek az urak úgy járnak-kelnek most, mint a vén matrózok a szárazföldön. Magyarországon, hol a politika minden, s hol színt kellett vallani még az élő fának is, most Hamlet mindenki. És így filozofál:
– Mi is vagyok hát voltaképpen: kormánypárti, ellenzéki?…
Azért nincs baj. Vannak szép számmal olyanok is, akik csak momentán vannak zavarban. Egyébként a jövőt biztosan tudják: ők kormánypártiak lesznek.
Budapesti Napló 1905. január 29.
