195. VÁLASZTÁSI HISTÓRIÁK
195. VÁLASZTÁSI HISTÓRIÁK
Mit is mondott a kabai asszony?… Ne tessék gyorsan válaszolni. Hat nap óta minden megváltozott ebben az országban. És mindenki. Még a kabai asszony is.
Tessék csak tudakozódni Kabán. A kabai asszony elhatározta, hogy a róla táplált országos vélekedést alaposan megváltoztatja.
Mit is mondott a belvárosi asszony? Hát ezt mondta a választáson a kabai asszony is. Az lesz a követ, akit ő akar. És Kabán fölfordult a világ. Nemcsakhogy az asszonyok korteskedtek, de csak az asszonyok korteskedtek. Olyan lázító beszédeket tartottak, hogy az égnek állott a rendőrök kakastolla is. A kabai asszonyok pedig majdnem mindannyian szocialisták voltak. És alig lehetett őket legyűrni. A kabai asszonyok azt mondják, hogy még egy választás, és nem fogják kérdezni egyhamar, hogy mit is mondott a kabai asszony. Valami olyan nagyot fognak ők akkor mondani…
Valahol arra, amerre szintén híres asszonyok, a szelistyei asszonyok élnek, valahol hát Erdélyben, három volt a jelölt, de pénze a háromból csak egynek volt. A pénzes jelölt nem teketóriázott sokat. Megalkudott a két másik jelölttel, hogy azok visszalépnek, csak éppen forma és tisztesség okából jelöltetik magukat. Ez alkú mögött több ropogós ezres-bankó lappangott. A pénzes jelölt szemei előtt a kellő formákkal mind a két ellenfél aláírta a visszalépő nyilatkozatot, melyek aztán a pénzes jelölt zsebében helyet cseréltek az ezresbankókkal. A dolog rendben volt. Reggel, a választás elrendelése után félórával a pénzes jelölt benyújtatja ellenfele visszalépő nyilatkozatait. Az elnök tudomásul veszi, de íme hirtelen becsörtet a terembe az egyik ellenjelölt:
– Mi az, elnök úr? Hát én rám nem fogad el szavazatokat?
– Kérem, uraságod visszalépett. Itt a saját nyilatkozata.
– Az én nyilatkozatom?! Hallatlan visszaélés. Hadd lássam! Ez nem az én aláírásom. Ez hamisítás. Panaszt emelek, és kérem egyben a szavazás folytatását…
És a pénzes jelölt úgy elbukott, hogy no. És nem is lehet a dolgot semmiképpen bolygatni, ha ugyan a história igaz. Még csak nem is panaszkodhatik. Mert a társaságban kinevetnék. A bíróság előtt – még el is ítélnék. Az eset azt bizonyítja, hogy a választáshoz nem elég a pénz…
*
De mennyire nem elég a választáshoz a pénz!… Herkópáter uccse! Még az elv és a pártelnöki kegy is kevés ilyenkor. Ezt meg az úgynevezett ál-negyvennyolcas jelölt esete igazolja, akit levélben átkozott ki Kossuth, Apponyi, Ugron, még talán Visontai Soma is. Az ál-jelölt nem ijedt meg. Pap volt, pappal nem jó kikezdeni. Szépen elvitte a választók elébe Kossuthot is, Apponyit is, Ugront is, még talán Visontai Somát is, kik uniszónó is nyilatkoztak:
– Eljöttünk, hogy tiltakozzunk személyesen a visszaélések ellen, miket levelek alakjában nevünkkel elkövettek. Mi igenis kívánjuk, hogy pártunknak ezt a kiváló emberét, ezt az istenfélő, derék papot válasszátok meg negyvennyolcas képviselőtöknek.
Meg is választották. És a pap-honatya – így mondja a fáma – vidáman ajándékozta meg a Folies Caprice-nak ama jeles művészeit, kik ilyen pompásan domborítottak Kossuthnak, Apponyinak, Ugronnak, még talán Visontai Somának is a szerepében…
*
Az meg a fáma szerint egy nagyon hírhedt kerületben történt, hogy a jelölt, a kormánypárti jelölt, megbukott a kendermag miatt.
A múlt választáson még sokhelyütt féltek a Kúriától, s vigyázva bántak a pénzzel. Erre a kerületre, mely igen-igen korrupt, akkor egy magyar gavallér pályázott, aki így fogadta a deputációt:
– Kérem az urakat, vigyázzanak, vigyázzanak, ne kerüljön többe a dolog – százezer forintnál. A pénzt pedig okos címeken kell kiosztani.
A mandátum ugyan többe került százezer forintnál, de azért nem volt baj. A Kúria sem talált kivetni valót. Nos és jön az idei választás. Más jelölttel. A jelöltnek budapesti kortesei voltak, kik nem ismerték a helyi dörgést, és a múlt választást. Egy nap jelentik a jelöltnek:
– Furcsa kerület ez. Furcsa emberek vannak itt. Már legalább tíz faluból kaptunk levelet, hogy nagyon szép eladó kendermag van.
A jelölt gondolkozni kezdett:
– Hát, aki választó, attól meg kell venni, ha el akarja adni. Meg kell nézni a magkereskedői árakat, s adni kell dupla árat is, hadd lássák, hogy úrral van dolguk.
A jelölt megbukott. A többit egy választópolgár méltatlankodó kifakadása magyarázza meg.
– Ez a kenderkupec akart képviselő lenni? Akkor már inkább a negyvennyolc. Nemcsak meg akarta venni, de el is akarta vitetni a kendermagot, amire szükség van. A másik is kendermagot keresett, de annak csak mustra kellett, s két literért adott – ötven forintot…
Budapesti Napló 1905. január 31.
