199. AZ OROSZ POKOL
199. AZ OROSZ POKOL
Forr, sustorog, zakatol félelmetesen a nagy orosz pokol. Egyelőre talán nem történt újabb dördülés.
De a cárnak még a halottjait elsiratni sem lehet. Neki még temetni is veszedelem. Őrzik a cárt, őrzik a nagyhercegeket. És hiába érkeznek az udvarias, a szép, a résztvevő fájdalmas táviratok külföldi fölkent hatalmasoktól. Érkeznek titokzatosan, ördögien a halál-mementók is. És érkeznek a háborgások, a zendülések hírei is, a nagy, készülő veszedelmekről is a telegrammok.
És félni kell, hogy Szergiusz nagyherceget még roncsokban sem engedi át a pihentető földnek ez az óriási pokol. Félni kell, hogy a temető tömegekbe, a koporsó felé új bombák hullanak.
Az orosz forradalmi bizottságnak kegyelmi tanácsa nincs. Az orosz forradalom halálra ítélt minden zsarnokot s minden bűnös bérencet.
Jönni, érkezni fog, talán már a jövő órában, új, véres szenzáció híre.
Mindent lehet várni az orosz pokolból. Csak egyet nem, hogy a cári zsarnokság megemberelje magát.
Ilinszkojéba, Moszkva mellé viszik azt, ami Szergiusz porhüvelyéből összeszedhető volt, eltemetni.
Rettenetesen szomorú temetés ez. És rettenetesebb is lehet még talán.
A világ irtózó, de minden lelket lenyűgöző várakozással néz az orosz pokol zsivajos, rémes világa felé.
Budapesti Napló 1905. február 20.
