116. JEGYZETEK A NAPRÓL
116. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Marokkóban éheznek
Marokkóban éheznek
Egy évben nem termett rozs és árpa. És száz-számra hullnak ma éhhalálban az emberek Marokkóban. Félvad koldusok országa ez az ország. Ha a humanizmus már valóság volna, egész világról küldenék Marokkóba a segítséget. És költők siratnák el az emberi nem boldogtalanságát. Hogy embertársaink élnek Marokkóban s úgy élnek szegények, hogy – éhen kell halniok. Ellenben az egész világ ma gyötrelmes, kínos várakozásban remeg. Vajon nem keveredik-e gyilkos háborúba Európa három vagy négy nagyhatalma. Miért? Mert két dúsgazdag kultúrország nem tudja egymásközt eldönteni, hogy melyiknek legyen több joga prédát szerezni – Marokkóban.
II.
Kivándorló gyermekek
Kivándorló gyermekek
A Pannónia hajó már százhatvan vagy száznyolcvan magyar gyermeket is szállít olykor-olykor egyszerre Amerikába. Bizonyos, hogy más hajók is hasonló buzgalommal mentik a magyar haza gyermekeit az ismert, szomorú, magyar gyermekhalandóság elől. Pár évvel ezelőtt még ritkán vitték magukkal gyermekeiket is a magyar kivándorlók. Most már viszik magukkal a gyermekeket is. Áldott, szép cselekedet ez, pedig öntudatlan. Ezeknek a szegény gyermekeknek épen, szépen marad meg az illuziójuk szülőhazájukról. Nem fogják tudni, hogy mire kell fölnőniök az emberek és magyarok százezreinek e szegény országban.
III.
Két asszony
Két asszony
Két asszony nekrológját olvasom. Majdnem háromszáz évesek voltak – ketten két női Mathuzsálem. Egymásról soha világéletükben sem hallottak. Az egyik táncosnő volt. A másik néger asszony. A táncosnő koldusan halt meg. Holott vígan és gyémántosan kezdte. A néger asszonyt a tizennyolcadik században vadászták Afrikában. Elvitték rabnőnek Amerikába. Mikor Dél és Észak megvívta nagy harcát, sírt a néger asszony. Nem akarta elfogadni a szabadságot. Aztán megszokta ezt is. Vagyont gyűjtött és tekintélyt. Szégyelte, hogy még tovább éljen: meghalt. Hat nemzedéke a fehér embereknek nem élhet ennyit. Már asszony volt, mikor még a fajtája baromi életet élt. Azóta a néger szociológusok vannak, akik a fehér fajta pusztulását jósolják. És ha megpukkad a jenki, Rooseveltnek muszáj négereket is meghívni az ebédeire. Mit élt a táncosnő? Mennyit élhetett? Mennyi rész jutott neki például Európa s az árja fajta életéből? Legjobb esetben is egy főhercegi szerető fűzheti őt fajtája históriájához. A táncosnők pedig száz évvel ezelőtt éppen úgy éltek, mint ma. Hogy a leghosszabb élet is milyen szegény, e táncosnő életéből látom. Viszont az egész Bonaparte-család nem ért és nem csinált annyi változást a világon, mint amennyit megért Anu Peggy, mert így hívták a néger asszonyt. Árpád-korabeli ősanyám már művelt nő volt az ifjú Anu Peggy mellett. Ez Anu Peggy modern asszony ként végezte be az életét. A másik? Száz és egynéhány évvel ezelőtt fiatal és táncoló táncosnő volt. Újabb időkben agg és nem táncoló táncosnő. Az ő élete s ez élet eredménye ennyi.
Budapesti Napló 1906. március 18.
Pont
