28. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
28. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Berlin
Az ember nem is hinné, mennyi magyar író él Berlinben. Szinte minden napon érkezik a címünkre és a papírkosár számára valami. Végre aztán egy berlini magyar író, akivel érdemes foglalkozni. Kiírjuk a nevét tisztelt uram? Ki fogjuk írni: Hamvay Zoltán. Régen nem mulattunk ilyen jól, Hamvay Zoltán úr. Ön nem közönséges férfiú. Íme levelének egy-két passzusa:
…És ha valaha nevemet országszerte, mint a Petőfyét, emlegetni fogják, megírandja az irodalomtörténet, hogy a Budapesti Napló ösmertette meg, csekélységemet a nagyközönséggel. – Tekintve, hogy ez az első művem a B.N. számára, couláns feltételeket szabok. Kérem szíves válaszukat, hajlandók-e rendes munkatársukul szerződtetni?
| Igenlő esetben a következő árakat szabom: |
| Hangulatköltemény | 2.– frt. |
| Tárca, humoros | 4.– frt. |
| Tárca, szomorú | 3.50 frt. |
| Politikai vezércikk | 5.– frt. |
| Közgazdasági cikk | 2.80 frt. |
| Általános világpolitikai elmefuttatás | 10.– frt. |
| Intimitások uralkodók életéből és más apróságok | 1.– frt. |
És ha még beküldött verséből is közlünk pár sort, reméljük, eleget tettünk egy nagy kötelességnek: meg nem fosztani az embereket egy jóízű badarság élvezetétől. Olyan szomorú és szürke ma a világ. Alig akad, s néha akad olyan derűs figura, mint ön, Hamvay Zoltán úr. Versének legszebb sorai világoljanak ím:
Mily kélyes, édes nagy és titkos!
Tied vagyok, bár bemocskolál,
Hisz én is csak ember vagyok.
A királycsillag felragyog.
– – – – – – – – – – – – – – – – – –
Mintegy varázsütés s néma csend
Tornyára szürke bánat szálla. –
| Mondd, mit érzesz, édesem,? |
| Minden érzés tönkremegy. |
| Szép Andalúzia tövében, |
– – – – – – – – – – – – – – – – – –
Mintegy varázsütés s néma csend
Tornyára szürke bánat szálla. –
Mivel ez hangulatköltemény, melynek árát ön két forintban szabta meg, a leközölt részért járó hatvanhárom és egy ötöd krajcárt joga van rajtunk követelni.
Székelyhíd
Nem bizonyos, hogy Székelyhíd-e. Ám postára ott adódott a levél. A „Maupassant-ok, Musset-k és talán Bergerac-ok szegény keveréke” hálás köszönetet mond a bájosan gyilkos levélért. Végre is ez fölér egy banális bókkal. Üdvözlet. „Léda és a Ville lumineuse sötét ellenségé”-nek, az ismeretlennek. Ilyen ellenségeket szívesen szerez az ember, még ha olyan vigasztalom sorsára szánt poéta is, mint a levél mondja.
Lipcse
A kiváló író, akit Katinka kisasszony nem nevez meg levelében, de aki kifogástalan úri ember, egész férfiú, finom komoly és előkelő, (így írja) okvetlenül nagyon elszomorodnék, ha Katinka kisasszony levele a kezébe kerülne véletlenül, mert ő egy pillanatig sem sejthette, hogy ezúttal egy nagyon szenzitív és föltétlenül nagyon tiszta úrileányt alázzon meg, aki saját szavai szerint úgy érzi most magát, mintha az utcán egy hihetetlenül vakmerő aszfaltbetyár arconcsípte volna. De Katinka kisasszony nemcsak érzékeny, hanem biztosan okos leány is. Megérti, mihelyst akarja, hogy az írók, a kiválók, ha még olyan lovagok is, rettegnek az efféle levélviszonytól. Ez üzenet írója is, (nem az, kinek levelét címezte), tanúskodhatnék, hogy szeszélyesebb, követelőbb fajtája nincs a nőknek az írókkal levelező nőknél. Oktalan és értelmetlen mulatság ez, sőt nem is mulatság. De azt nem tudhatta ama bizonyos kíváló író, hogy ezúttal nem a rendes példánnyal áll szemben, hanem egy nagyon jóízlésű, de talán túlontúl lelkes és igen érzékeny úrileánnyal. Ha tudná, jóvátenné. E választ pedig ez üzenetet írója annak az intenciói szerint írta meg, kihez levelét intézte.
Budapesti Napló 1905. november 12.
