38. JEGYZETEK A NAPRÓL
38. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Camőens szobra Párizsban
Camőens szobra Párizsban
Új szignuma lesz Párizsban a latin népek testvériségének. Állni fog ott Camőens szobra… Észre kell már vennie a világnak ezt a páratlan jelenséget: a fáradt és fázékony latin fajták mint bújnak össze. És természetes, hogy az irodalom a szent kerítője ennek a nagyszerű liaisonnak. Provence különálló irodalma is mit jósol? Mistral bevallotta nemrégiben, mikor a Nobel-díjat megkapta. Hogy közelg az idő, mikor a latinságnak össze kell fogni. Mert a latinságnak élni kell az emberiség érdekében. És ha másként nem élhetnek a latin népek, eggyé válnak majdan. Ott ragyog közöttük napsugaras Provence. Daltermő földjén zeng a dal, s ha majd egyszer sem Cervantes, sem Dante sem Victor Hugo, sem Camőens nemzete nem bírja a sorsot egyedül: Provence-ban várja az egyesült latinságot egy hatalmas, összeolvasztott kultúra. Új nyelv s új kultúra, de rokon mindegyik a latinnal.
II.
Alfonz és Eugénia
Alfonz és Eugénia
Mégis Eugénia lesz az Alfonzé, s Eugénia mégis az Alfonzé lesz. Csak a népmesékben házasodtak ilyen nehezen eddig a királyfiak. A loyalis spanyol újságok persze azt írják, hogy mikor Angliában járt volt a király, akkor szeretett bele a battenbergi kisasszonyba. Egészen mindegy aztán, hogy e fránya világ emlékezik. Szegény Alfonz király rémes kosarat kapott volt akkor angol földön. A kiszemelt connaughti hercegnő áperte megmondta, hogy ő ilyen csúnya férfiúhoz nem megy hozzá. Ez bizony az újságokba is belekerült. Ezt kellett s illett helyrehozni. Szétnéztek az angol udvarban a spanyol és angol diplomaták. Észrevették Eugénia hercegnőt. Hogy diszkrétek legyünk: Eugénia hercegnőnek kevés joga van a szépséget keresni kérőinél. Kérői pedig hiába keresnék a szépséget nála. De gazdag leány a hercegnő s Spanyolországra fölfér néhány millió pezeta. Szóval: Alfonz és Eugénia jegyesek.
III.
Tehát Kuropatkin is
Tehát Kuropatkin is
Tehát Kuropatkin is megtollasodott a háborúban. Miként Stösszel s miként annyi orosz hős. Csoda, hogy van még valami abban a szerencsétlen birodalomban. Hiszen Port Arthur ostroma idején például az történt hogy mikor a moszkvai újságírók egy este siettek távirataikat feladni Szentpétervárról, a telegráf-hivatalban tudatták velük, hogy nem lehet táviratozni. Sok-sok kilométeren át a telegráf-drótokat ellopták. Mert Oroszországban mindent ellopnak, ami ellopható. Hogyne loptak volna nagyok és kicsinyek a harctéren. Az ember kezdi érteni, miért kunktátoroskodott annyit Kuropatkin. Nehezen mozdult onnan, ahol még volt mit zsebelni. Csak ha már nagyon siettették a japánok. Az orosz–japán háború történetét a cárnak kriminalistákkal kellene megíratnia.
Budapesti Napló 1905. december. 2.
Pont
