42. KABOS EDE
42. KABOS EDE
A fiatalabb Dumas-ról mondották s mondják, hogy az intellektusnak grand-seigneurje volt. Zseniális, pazar, gőgös és bölcs, kinek öröme telt abban, ha az emberi és társadalmi korlátoltság őt sikerülten félreértette.
Majdnem szóról-szóra ilyen lelkű embere a magyar irodalomnak: Kabos Ede. Csakhogy ő magyar írónak született, kinek ilyenné kellett változnia. Nyilván a nagy és rikító írói sikerek voltak az ő első álmai. És imádta ez álmokat és imádta a drágalátos közönséget, mely koszorúit csak az igaziaknak adja. Aztán… aztán… jöttek a nagy tanulságok. Még ma is az anekdóta-írók, a helyesírás olcsó alkalmazói mögött kell bujkálniok a maguk álmait álmodóknak, az igaziaknak, a költőknek. Kabos Edének nemcsak Kabos Edét írták a rovására, de még az érdeklődéseit is megbélyegezték. Már mindenütt, hol modern lelkek éltek és lihegtek. Ibsenre esküdtek, magyar földön még bűn volt Ibsen magasságaira hágni. Még fiatal magyar írók is emlékezhetnek, mikor Kabos Ede neve röviden: a norvég vala. Ez nagyon mulatságos volt annak idején s hahotáztak hozzá a… (majdnem kiírtuk a nevüket).
De fanatikus poéta volt Kabos Ede, nagy áldására a magyar irodalmi élet szent revolúciójának, mely egyre tart még. Gőgjénél csak az ő nagy írói talentuma dagadott meg jobban. Nézte idétlen imbolygását olcsó irodalmi életünknek, s csak egyre biztosabbnak, szebbnek látta a maga útját. Írásai most már csak a Nyugathoz eljegyzett, legkülönb ízlésekhez célozódtak. Regényei, novellái, színdarabjai a hajthatatlan művészt, a fanatikus poétát egyre ragyogóbb vértbe öltöztették. Érezte ő jól, hogy nagy bűnös a közízlés szemében, s Kabos Edén, az emberen is egyre szembeötlőbb lett ez a nagy elkülönödés. Külön maradt, egyedül, idegenül. Még írótársai is csak ma kezdik sejteni, hogy a hideg, gőgös Kabos Ede forró ember, nagy álmú poéta. Most… most végre, mikor az irodalmi revolúció egyre több lelket borít lángba… És ma is ott van ő minden modernek és fiatalok élén. Ő nem változott. Nem hirdette, mint Stendhal, hogy ekkor és ekkor fogja őt majd megérteni a publikum. De beteljesedett vele ez. Beértük már némely dolgokban a száguldó Európát s a magyar közönség elérkezett a Kabos Edékhez.
A Pallas kiadásában, díszben, nagyszerűen, most jelennek meg Kabos Ede összegyűjtött munkái. Egyidőben pedig egy új regénye is jelent meg Kabos Edének: Az eleven kulcs. Az összes írások között majd ott lesz ez is. Írni nem írunk róla külön. Gyönyörű, új csúcsa egy fényes, írói emelkedésnek. Ez is, ez a regény és Kabos Ede összegyűjtött munkái is vigasztalás nekünk e kétségbeesett időkben. Csirás, hatalmas géniusz a magyar géniusz, mely olyan küldöttjét, mint Kabos Ede, a legmostohább, legfagyasztóbb vidékeken át is rózsakertbe tudja elkormányozni. Rózsakert a Kabos Ede összegyűjtött írásai, s a ma már kicserélt, modern, új magyar olvasó publikumnak gratulálunk a rózsaszürethöz.
Jövendő, 1905. dec. 10.
Ódi
