66. FALLIÈRES
66. FALLIÈRES
Versailles-ban ma győzött az új Franciaország. Szép napja ez a nap a harmadik köztársaságnak. Minden mesterkedés fölsült. Franciaország megmarad annak, ami. Semmiféle Doumer kedvéért nem tér el útjáról. Ez út: a béke és a haladás.
Armand Fallières lesz a Loubet utódja. Majdnem páratlan bizalom ülteti az elnöki székbe. Február tizennyolcadik napján fog megnyílni előtte az Elysée. Addig emberien kiélvezheti a győzelem mámorát.
Gascogne-nak a szülöttje és hatvan éves Fallières. Törvényszéki írnok volt az édesapja Mézinben. A nagyapja még kovács volt. Egészen a demokrácia fia tehát. A vére azonban nem déli vér. Okos és illedelmes vér ez. Huszonöt éves kora óta mintha tudatosan az elnöki székbe iparkodnék Fallières. A rokonsága maradi népség. Papoknak és reakcionáriusoknak kész martaléka. Ő republikánus első föllépésétől fogva. Óvatos és opportunus mindig. De becsületes és megingathatatlan köztársasági. Nem radikáliskodott, mint Doumer tette nem egyszer. De a hatalomhoz sem ragaszkodott görcsösen. Gambettának vannak még tanítványai Franciaországban.
Úgy fordultak az idők, hogy nagy becsülete támadt az olyan politikai egyéniségnek, mint a Fallieres-é. Őszintén szólván: Combes egy kicsit siettette a dolgokat. Bizony megijedt egy kicsit ennyi radikalizmustól a burzsoa Franciaország. Exponáltan radikális ember nem kerülhetett az elnöki székbe. Egy mérsékelt és megbízható republikánus köré kellett csoportosulniok minden köztársaságiaknak. Fallières és csak Fallières lehetett a győztes.
Visszacsinálni semmit sem fognak Franciaországban. Ellenben minden reformra kapható lesz az új elnök, miként kapható volt a vele rokon egyéniségű Loubet. Hazug a klerikális lapoknak az a vádja, hogy Franciaországban ma is még Combes szelleme uralkodik. A köztársaság egyelőre mérsékeltebb tempóba fogott. De ha combes-izmusra ismét szükség lesz, Fallieres éppen úgy nem lesz kerékkötő, mint nem volt Loubet. A haladás ügyének tüzes katonákra van szüksége. De a harcok fölött állnia kell valakinek nyugodt és hideg fejjel.
Mert nagy missziót vállalt az új Franciaország. A forradalom országa akar lenni tovább is. Franciaország meg akarja békésen csinálni az új forradalmat. Példát akar adni minden államoknak a szociális átalakulás nagy művével.
Ez a forradalmi mű békét követel. És Fallieres elnöksége azt jelenti, hogy Franciaország kitart a béke mellett, Algeciras felhői eloszlanak. Az új államfőben a maga szerencséjét is üdvözölheti a világ. Hiszen erős, majdnem esküszerű szavakkal éppen most fogadkozott a béke mellett Vilmos császár is.
A háborút nacionalisták csinálják mindenütt. A nacionalizmus csinálja a reakciót is. Franciaországban most alaposan kikapott a nacionalizmus.
Fallières győzelme a köztársaság győzelme. A demokrácia győzelme. A béke és a humanizmus győzelme. Versailles fényes palotájából széthordta azóta már a drót egész világon a hírt. A falusi kovács unokájának üdvözlésére sietnek büszke koronás fők. Franciaország pedig e választással új jelét adta, hogy komoly akarata egy nagyszerű regeneráció.
Budapesti Napló 1906. január 18.
(A.)
