68. VÉNUSZ
68. VÉNUSZ
– Bemutató előadás a Nemzeti Színházban –
Vénusz: vígjáték, s Ruttkay György írta, a Sötétség szerzője. Megjósoljuk ezennel, hogy jubileumos darab lesz a Vénusz is.
Ruttkay György nagy tekintetű kritikus. Bizonyára nem veszi gáncsnak, ha nem tartjuk őt modern írónak. Nemsokára úgysem lesz különben sem megtisztelő a modern jelző.
A Vénusz írója régi és nemes vígjátékszabályok szerint dolgozott. És a közönség éppen ezért könnyen meghódolt neki.
Egy óriási és mégis szimplex tévedés. Hármas szerelmi labirintus. Szerepruha mindenfajta színészre. Bonyodalmak veszedelmek nélkül. Erkölcsös és derűs finálé. Ez a darab programja. A program bevált.
Karády báró milliomos és szobrász. Megjelent Rómában előtte egy ifjú hölgy, s ezer líráért fátyolosan aktot áll előtte. Karády őrülten beleszeret a titokzatos, gyönyörű testű nőbe. De az arcát szeretné látni. A hölgy egy órát felejtett a műteremben. Egy gyönyörű nő arcképe van az órában. Karády azt hiszi, hogy az ő modellje.
A titokzatos modell Gáthy Erna volt, ki az anyjáért áldozta föl „becsülete árnyékát”. Egy orvosprofesszornak kellett az ezer líra. Az arckép pedig az Erna nénjéé, ki egy vénecske s hülyécske képviselőnek a felesége. Már-már ez a tévedés és szerelmes csalás Bántelkynét, Erna nénjét teszi a Karády párjává. Ám kiderült, hogy Vénusz – Erna. Bántelkyné az uráé marad. Erna pedig férjhez megy Karády egy barátjához, a darab eszéhez: Kasznár Andor íróhoz. Karády széttöri a Vénusz-szobrot s elutazik.
Mindez tempósan, kedvesen, mulatságosan játszódik le. Pompás epizódokkal s epizód-alakokkal. Egy kis ósdiságot érzünk embereken és párbeszédeken. A történet érdekében az alakok olykor naivabbak a kelleténél. Mégis egészséges derű ez a darab végig. Ügyes embernek nagyon ügyes munkája.
Hátha még jól is játszottak volna a színészek. De Gál, Rózsahegyi, Gabányi és Vízváriné kivételével csupa affektáltság vagy értetlenség volt minden szereplő. Még Márkus Emma Erna szerepében tudott olykor beszélni is. De már Lánczy Ilka valami különös és szerencsétlen komikai talentummal akart pompázni. Császár pedig a darab egyik alakjának, Bántelkynek szavajárása szerint egyszerűen, de nagyszerűen rossz volt.
A közönség kedvvel és szeretettel fogadta a kedves és vidám darabot. A szerzőt sokszor hívták lámpák elé.
Budapesti Napló 1906. január 20.
Dyb
