80. BACCARAT
80. BACCARAT
– Bemutató előadás a Vígszínházban –
Henri Bernstein, a szerencsés ifjú ember, ma este meghódította Budapestet. Hasonló siker nem termett mostanában budapesti színpadon. Nem lehetett védekezni Henri Bernstein fiatal lelke ellen. Szenvedélyesen, tüzesen, raffináltan oltotta belénk akaratát, s meg kellett hódolnunk.
A Vígszínháznak diadalmas, lázas, nagy estéje volt, s mi nehezen kezdünk kritikába, habár a januári este egy kicsit lehűtött már bennünket. Most már gyermekes dolog volna kimutatni, hogy hol és miben tévedtünk. Az sem járná, hogy ifjú és francia Suderman-nak nevezzük el azt, akit poétának éreztünk ma jónéhányszor. Az ifjú ember győzött, mert hozzá is szokott a győzelemhez. Mi meg szívesen álltunk a hódolók közé, mert ritkán van alkalmunk hódolni.
A szerető elveszt a baccarat-n nyolcszázezer frankot. Ebből a rengeteg summából hatszázötvenezer frank nem az övé. Gyalázat vagy halál vár reá. Szerelmes asszonya kikényszeríti belőle ezt a titkot. Az asszony apja dúsgazdag. Van vagy hatvan milliója. Az asszony maga is ötmilliót vitt hozományul a házasságba. A férje gróf, kit az asszonynak azért kellett férjéül fogadni, hogy kapzsi, parvenű atyja a társaságba jusson. Az asszony vígasztalása, élete: a szerelme. Két éve szeretője már a férfiúnak. Meg akarja menteni minden áron a szeretőjét és a boldogságát. A szerető, a könnyelmű, a sikkasztó: úr. Gőggel és dühvel tiltja meg az asszonynak, hogy rajta segíteni próbáljon. A szerelmes asszony azonban a férfi akarata ellenére is meg akarja szerezni a pénzt. Megrázó, csupa izgalom jelenetek sora. Az asszony uzsorásokkal alkuszik. Kétségbeesve vall be mindent atyjának, hogy az segítsen szerelmesén. Elviszi testét egy férfirokonához, s eladja hatszázötvenezer frankért. A pénz rettenetes gyötrelmek között megvan. A férfiú azonban nem várja meg: agyondurrantja magát.
Egy asszonynak a gyönyörű, az őrült, a nagy szerelme? Ez volna a téma? A pénz, a baccarat vagy az úri becsület? Az asszony joga egy ráerőltetett házasságban? Avagy hogy elfogadhat-e pénzt az asszonytól a szerető? Mind-mind ott van, s zaklat bennünket a Henri Bernstein drámájában. És élet, élet, igazi élet minden ravaszkodások közepette. Végig-végig nagy jelenetek sora és nem sardou-i jeleneteké. Mikor a szerető vall. Mikor az asszony kuzinjától azt hallja, hogy szerelmi árért segít rajta. Az apjával a nagy jelenet, mikor a durva ember fojtogatni kezdi a leányát. Mikor az apa fölajánlja leánya szeretőjének a pénzt s ez visszautasítja. Mikor az asszony ujjongó örömmel gondol arra, hogy sikerült megmenteni a szeretőjét. S aztán a pisztolygolyós vég s az asszony őrjöngő leroskadása. Csak francia, bátor, fiatal és okos író a javából s művész is, ha kell, tudhatott ennyi szenvedéllyel s biztos hatással megépíteni egy drámát.
És hogy játszottak ma este a Vígszínház tagjai. G. Kertész Ellát láttuk a szerelmes asszony szerepében. Igazán sokat vártunk tőle, mert nagyszerű fejlődése, újabb, egyre teljesebb sikerei jogossá tették a várakozást. De G. Kertész Ella különb és több volt, mint tehetségének legfanatikusabb hívei is remélték. Szenvedély, igazság és szépség volt minden jelenete. Nagy dátum a Vígszínházban a mai este: egy nagy színésznő-talentum manifesztációja. A közönséget meghódította s fogva tartotta ez a gyönyörű játszó erő. Ennyi ovációt, tapsot, még vastapsot is régen nem kapott színésznő. Méltó sikere volt Góthnak is, mint rendezőnek s mint fordítónak. Kiváló volt Hegedüs az apa szerepében. S a többiek is: Balassa, Kiss Irén, Fenyvesi s valamennyien a legjobbak. Igazi, nagy-nagy siker.
Budapesti Napló 1906. február 1.
Dyb
