206. SZÁSZ KÁROLY (1829–1905)
206. SZÁSZ KÁROLY (1829–1905)
Budapest, október 16.
Hetvenhat éves korában, óriási munkában töltött két emberöltő után pihenőre tért Szász Károly. Egy darab kultúrtörténet az ő neve. Hosszú élet adatott neki. Az új magyar élet virradatától kezdve átélte a magyar társadalom s a szellemi világ egész viharos evolúcióját. Katonája volt a szabadságharcnak. Nyomukba szegődik mindjárt nagy kortársainak, Petőfinek, Aranynak, Tompának. Dolgozik fáradhatatlanul s egyforma hittel. Áll, mint irodalmiakban is főpásztor a régi oltárok mellett, s hitében megáll mindvégig. És ha nem is a legnagyobbak közül való, megingathatatlan hitével, káprázatosan nagy munkabírásával, óriási termékenységével, társadalmi szereplésével s a mi társadalmi állapotainknak szerencsés kedvezésével: elől van mindig. Munkásságának bőséges jelei meg fogják őt mindig őrizni Irodalmunkban. Legendaszerű termékenységét, nagy, csüggedetlen erejét pedig különösen megbecsülve kell majd mindig odaállítani az újak elébe, kiket a kétség hamar elfog, s kiket erejük hamar elhagy.
Gazdag élet volt mindenképpen az ő élete. Költő, tudós, műfordító, esztétikus volt egyben, s e mellett egész emberként futott meg egy nagyon előkelő pályát. Püspöke volt a magyar evangélikus református egyháznak. Ékesszavú, kiváló szónok, buzgó lelkipásztor, egyik legbecsültebb nagyja a hazai kálvinista egyháznak.
Budapesti Napló 1905. október 17.
