207. AZ ÚJ HARC
207. AZ ÚJ HARC
A Fejérváry-kormány Ausztriának már megcsinálta az általános szavazati jogot. Nincs ennél nagyobb argumentum a nagy reform mellett. Íme olyan vulkáni erővel él az a milliók lelkeiben, hogy áttöri az országhatárokat is. Kristóffy beavatkozás nélkül átadta a nagy reform tervét Ausztriának. Milyet változott a világ pár hét alatt. Csak nemrégiben tapsoltak a magyar feudális koalíciós urak a kedves Gautschnak, hogy sikeresen beavatkozott Magyarország dolgaiba, s átkozott tervét az általános választási jognak elhárította. Korán volt örülniök. Gautschnak kapitulálni kellett csupán az eszme szent ereje előtt. A magyar feudális urakat pedig egyszerűen el fogja söpörni a jogaikért föltámadó nép haragja.
*
Budapesten a szocialisták a forradalmi Oroszországot ünnepelték ma. Az elnyomott milliók győzelmét. Lehetetlen meg nem érezni, hogy ez ünnepléshöz joguk volt a magyar jogtalanoknak. Gorkij Makszim egy levélben beszélte el valamely angol barátjának, mint áltatták, bolondították Oroszország szegény rabszolganépét. Indulatokkal táplálták az orosz milliókat a jogfosztók. Oroszt lengyelre, lengyelt litvánra, litvánt ruténre uszítottak rá. Főképpen a zsidókra aztán minden nemzetséget. Meg örményre a tatárt, a tatárra talán a mordvint. Ezerféle nacionalizmussal s a nacionalizmus ezerféle mérgével maszlagolták a nyomorult népet. Háborút csináltak neki. A nemzeti dicsőségre emlékeztették. Beszéltek neki az eljövendő pánszláv világról. Oroszország gyönyörű világszerepéről. Az elbutított nép pedig tűrte, hogy ő baromi életet él, míg néhány tízezer dúslakodik. És részegen kavargott. De már kezd eszére térni, s odakiáltja a zsarnokoknak:
– A jogainkról beszéljetek. Adjatok jogot, módot, kultúrát nekünk is. Ne beszéljetek mindig – másról.
Nálunk is így lesz. Mert jaj, ha nem így lesz. Észre kell vennie a mi nyomorgó millióinknak is, hogy őket indulattal táplálják a nagyurak. Korog a gyomruk s hazug eposzokat szavalnak nekik. Eszméket, melyek millióknak akarnak emberi életet adni, nem lehet késleltetni sokáig hazugságokkal. A magyar jogfosztott milliók is tudják már, miért lettek olyan fene-nagy hazafiak a gőgös, feudális nagyurak. Hogy ne jusson a népnek eszébe jogot és kultúrát kérni.
*
Justh Gyula malacbandának nevezte röviden Makón ma azokat, akik a méltóságos koaliciót nem szeretik. Egy ilyen koaliciós nagyúrhoz csakis ilyen kocsis-szigorúság illik. Apponyi és Justh, no és a többi apponyi és justh, persze nem azért haragudtak, mivel igazuk volt. Úgy egy kicsit szemükre találták hányni, hogy az elnöki fizetést és a napidijat e jeles urak exlexben is fölveszik. Aztán zokognak. Vizet prédikálnak és bort isznak. No meg hogy mi is lesz az általános választói joggal? Amerika-járó Apponyi Albert, egykor szocialista-barát Justh úr és a többi urak?
Erre persze földühített embereiket küldték ez urak Makón a kérdezősködőkre… Hja, hja, ha ezt a kis dilemmát fokossal lehetne elintézni!… Sobri Jóskák módjára. De nem úgy verik a zsidót. Egy-két fejet beverhetnek Justh úr és társai, mert e fejek tulajdonosai igazat szóltak. De hogy verhetik be sok milliónak a fejét?
Hát hiszi-e józan ember (a koalició tagjai közül nem sokan kerülhetnek e kategóriába), hogy Ausztriában meglesz az általános választói jog, Magyarországon pedig nem?… Meglesz ez urak, koaliciós, népámító urak, ha önöknek százszor annyi rágalmuk van a népjogok emberei ellen, mint amennyit eddig szórtak. Értjük mi önöket. Tudjuk mi, miért kell önöknek a skandalum. Tudjuk, miért rendezik némely vármegyékben a buta spektákulumokat. Úgy vélik, hogy ez eltereli az ország figyelmét az általános választói jog kérdéséről. Nem; jó urak. Az ország nem badar már. Ha figyel is, az önök komédiájára. Végezzenek el most egyszerre mindent. Nem lesz nemsokára módjuk rá…
Budapesti Napló 1905. november 6.
