242. TANÁRJELÖLT
242. TANÁRJELÖLT
(Kolozsvár)
Elolvastuk az Egyetemi Lapoknak azt a számát, amelyet nekünk elküldött. Legélvezetesebbnek valóban azt a cikket találtuk, amely a királygyűrűhöz hasonló ifjúsági kitüntetést sürget az ifjúság vezérei számára a következő megokolással:
…Mert az egyetemi életet két szempontból osztályozhatjuk: a szülők s a magunk szempontjából. A szülők szerint egy ifjúnak három teendője van: tanulni, tanulni, tanulni; szerintünk pedig kettő: tanulni s e mellett az életre való diákeszményekért – tehát közvetve a haza s a nemzet boldogulásáért – harcolni. Legideálisabban oldják meg e feladatot azok, kik a kettőt összeegyeztetni tudják, de vannak túlbuzgók, kik aztán a végletekbe tévednek. Vagy csak tanulnak, s a nap minden órájában, az óra minden percében a könyvnek élnek, – vagy a féktelen honszerelem által vezéreltetve, minden erejüket a köz, a haza jólétének előmozdítására pazarolják. S míg az előbbiekre – kik utóvégre mégis csak a legnagyobb mértékben önzők, mert saját céljaikon kívül egyebet nem ismernek s egyébre nem is kiváncsiak – a kitüntetések egész légiója: sub auspiciis regis, zsiros állás stb. vár, addig az utóbbiak fizetése a gáncs, bizalmatlanság, hivatalos s családi perpatvar, szóval az örökös háborúság és kellemetlenség. Felebaráti szeretetünk parancsolja tehát, hogy gondoskodjunk a mi önzetlen bajvívóinkról is! A királygyűrűvel szemben – illetőleg a sub auspiciis regis mellé – alapítsuk meg a „Pro iuventute” magyar diákérdemkeresztet. Higgyétek el, hogy ezzel tartozunk önmagunknak!
…Valóban: az önzők, akik csak tanulnak, a legsúlyosabb megvetésre méltók, ellenben lelkesedni kell azokért, akik féktelen honszerelmük sugallatát követve minden erejüket a haza javára pazarolják… Ennél igazán csak az a költemény jobb, amelyben Ámor mint istenasszony működik. Vagy az a szerkesztőségi ábránd, amelyben „sötétség a la Guzi kenőcs” szerepel. Ön azt kérdi tőlünk, milyenek a budapesti egyetemi viszonyok. Biztosítjuk róla, hogy nem sokkal jobbak, és hogy a nívó itt is pirulásra késztetné önt. De a budapesti egyetemen van már egy mindig nagyobbodó fiatal tábor, amely keményen tanul, amely keményen dolgozik, amelyet féktelen honszerelme nem Kecskeméty-féle szereplésre visz, hanem arra, hogy a maga körében tudományos életet próbáljon teremteni. Kolozsvárt teljesen hiányoznék ez a genre?
Budapesti Napló 1906. június 16.
